Utóbbi támogatottsága mindössze tizenhat százalékos. Romániában nem először jelzik a közvélemény-kutatások a szuverenista politika népszerűségét, még sincs olyan párt, amely a magyar, lengyel, olasz, francia vagy éppen amerikai mintára képviselné a globalizmus alternatíváját.

Nem is kérdés, hogy az, aki nyíltan akarja vállalni a nemzeti érdekekre épülő politikát, azonnal olyan ellenszéllel találkozik, amely a legbátrabbakat is meghátrálásra késztetheti. Ma, a titkosszolgálatok és/vagy az üzleti érdekek által ellenőrzött román sajtóban – legalábbis annak legnagyobb részében – visszavonhatatlanul megbélyegzik azt, aki a szuverenista irányvonal mellett érvel. Nem hazai találmány az eljárás, a nagybetűs Európai Unióból vették át ezt a „demokratikus” módszert. A fősodratú média szerint Európa-ellenes, esetleg oroszbarát az, aki bármiféle brüsszeli döntést bírálni merészel. Ha esetleg erdélyi magyar az illető, akkor az autokrata, putyinista Orbán Viktor kottájából énekel. Pedig a fentebb említett felmérés szerint a megkérdezettek hetven százaléka az Unióban maradást választaná, ha felmerülne Románia távozásának kérdése az EU-ból, és csak kilenc százaléka támogatná a kilépést. Tehát a képlet nem annyira bonyolult: a romániaiak többsége azt szeretné, hogy országa az Európai Unióban maradjon, ugyanakkor elutasítja a globalizmust, inkább szuverenista nézeteket vall.

Lefordítva: olyan EU-t szeretne, amely figyelembe veszi az ő és országa érdekeit. Olyan vezetőket akar saját országában, akik kiállnak ezekért az érdekekért Brüsszelben is.

Nálunk a helyzet azért különösen reménytelen, mert az a párt, amelyik időről időre üzenetként fogalmazza meg a szuverenista politika képviseletét, az csupán opportunizmusból teszi. A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) félanalfabéta botrányhős politikusai tökéletesen megfelelnek a globalista érdekeket kritikátlanul kiszolgálók elvárásainak: riogatni lehet velük, megerősíteni a társadalomban az igazi alternatíva hiányát. Éppen ez lehetett az AUR létrehozásában, megerősödésében közreműködők célja? Kétségtelen az is, hogy a rendszerváltás utáni Romániában nem volt egyetlen olyan politikai erő sem, amely a patriotizmust, a nemzeti érdekérvényesítést le tudta választani a magyarellenesség mindig hálás tematikájáról. Egy igazi román „hazafi” politikus ma is arról ismerszik meg, hogy „megvédi” Romániát a magyaroktól. Ez nyilvánvalóan egyszerűbb, mint francia, német vagy uniós vezetőkkel vitatkozni.

Az Avangarde felmérése nem meglepő. Nemcsak Romániában, egész Európában erősödik a szuverenista politika iránti igény. A hatalmon lévő szociáldemokraták és nemzeti liberálisok tisztában vannak a fejleménnyel, nem véletlenül hallhattunk az utóbbi időben egy-egy, Brüsszelt óvatosan bíráló kijelentést kormánypárti politikusok szájából. Erről a tendenciáról fogalmazott meg véleményt Eduard Hellvig, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója is Kolozsváron. Romániában ma esélytelennek tűnik a szuverenista politika nyílt, hiteles képviselete. Igény viszont van rá. Ennek az ellentmondásnak a feloldására sok izzadságszagú próbálkozást fogunk látni az elkövetkezőkben a román politikai színtér hatalmi és ellenzéki oldalán egyaránt.