2011. február 24., 10:282011. február 24., 10:28
Az sem elhanyagolható szempont, hogy bevált a stratégia, mert ilyenkor egy pillanatra mindig elgondolkodom, tényleg értem-e, akarom-e érteni, milyen is akarok lenni valójában: konzervatív, családmegtartó, a fészekaljmeleget csattogó fogakkal őrző, pozsgás szalagos fánkot sütő, sok mindent nem értő, de elveihez sziklaszilárdan hű, „biztospontanya” vagy a gyermek jellemét konstruktív, ugyanakkor parázs vitákban edző, a legújabb kütyükkel mindig naprakész, android telefont babráló, a közösségi oldalon percenként értelmező, szájfény helyett ajakduzzasztót használó, aki alternatív gondolataival és nem utolsósorban cuccaival nyűgözi le lánya vihogó barátnőit, mindezt azzal übereli, hogy olyan zenét hallgat, amit a kis kamaszok sem bírnak öt percnél tovább, ám annál trendibb.
Szóval ezen töprengek, amikor Zsófi rám szól, és ez a pillanatnyi meghökkenés elég arra, hogy behozhatatlanul megkéssek a replikával, és alulmaradjak. Majd Zsófi csivitel tovább, így soha nem tudom elmélyülten végiggondolni, mi legyen, bár lehet, hogy kényelemből hagyom nyitva a kérdést, halogatom a választást, hiszen amíg nem mondok á-t, akár még b is lehetek. Bár van egy sejtésem, de amíg nem nevezem meg, csak rebbenő mocorgásként fészkel bennem. De nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy halálra rémít az okostelefon, ami ugyan nem az enyém, ám benn van a házban, és minden előzmény nélkül megkérdezi, nyilvánosságra hozza-e a pontos koordinátáját a közösségi portálon. Bennem gyökeret ver az iszonyú gyanakvás, hogy ezt következőkor meg sem kérdezi. De az is árulkodóan utal a mégiscsak testhezállóbb szerepre, hogy a közösségi portálon meg véletlenül sem tetszikelek, mert egyszerűen nem akarom, hogy kikerüljek a kezdőlapra.
Ez ugyan nem tart viszsza attól, hogy aljas és orv módon kinevessek másokat, akik percenként megosztják a gondolataikat, majd szinte ugyanolyan gyakorisággal szigorúan szólnak, hogy senki ne törjön be az intim szférájukba a hülyeségével, aztán körlevelet küldenek, hogy ne küldjek nekik körlevelet. Meg aztán szalagos fánkot már tudok sütni…
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.