2011. április 15., 09:082011. április 15., 09:08
Említsük meg a nevét is, hiszen a más nemzeti közösségekkel szembeni mélységes empátiája és igazi szabadelvűhöz méltó toleranciája miatt megérdemli: Florin Galişról, a Nemzeti Liberális Párt városi szervezetének elnökéről van szó, aki így kíván pénzt szerezni ahhoz, hogy hazahozzák Romániába Nicolae Bălcescu hamvait Olaszországból. Galiş rózsaszín álomképei szerint amennyiben a jövő évi választásokon sikerül megszereznie a partiumi város polgármesteri székét, Aradra viteti a román forradalmár maradványait, és a várban létrehozandó múzeumban állítaná ki. Az ehhez szükséges pénzt abból teremtené elő, hogy értékesítené a néhány évvel ezelőtt, számos konfliktus és kompromisszum nyomán nem eredeti helyén, hanem a Tűzoltó téren felállított Szabadság-szobrot.
Az ily módon színesfém-kereskedővé átvedlő polgármester-aspiráns azt nem árulta el, miért éppen Aradon kellene a Bukarestben született és Itáliában elhunyt román forradalmár jelenleg Palermóban található hamvainak nyugodniuk, hiszen mindamellett, hogy egy idegen állam alattvalójaként közvetített a magyar forradalom ellen fegyvert fogó magyarországi román martalócok és Kossuth között, Aradhoz történetesen semmi köze sincs. Ellentétben a magyar honvédség ott kivégzett tizenhárom tábornokával, akiknek az általa eltávolítani kívánt szobor emléket állít. Hogy Galiş a történelem ismeretét illetően komoly kihívásokkal küzd, az is jelzi, hogy szerinte a szobrot átkeresztelték, mivel lánykori nevén Hungáriának hívták, csak később nevezték el Szabadság-szobornak.
Úgyhogy ezúton üzennénk neki, hogy kapaszkodjék meg jó erősen, az emlékmű főalakját ugyanis ma is Hungáriának hívják, és a kompozícióban a Haza romantikában megszokott, allegorikus megtestesüléseként babérkoszorúval a kezében hirdeti a szabadságharc leverése után vértanúhalált halt fiainak dicsőségét. Nemzetiségtől függetlenül, hiszen német, szerb és horvát is volt köztük. Persze nem biztos, hogy az ádáz „liberális” hazafi ezt képes felfogni, ellenkező esetben hagyná a hősöket és a kedélyeket békében nyugodni. Ha a vágyálmai valóra válnak, megtudhatjuk, mennyibe kerül Hungária kilója. A tranzakció során kapott pénz mellé pedig bónuszként a viszály és a gyűlölködés is érkezik majd. A megértés, egymás érzékenységének tisztelete és a tolerancia meg ismét hiánycikk. Igaz, azt nem kilóra mérik.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
szóljon hozzá!