2011. május 26., 09:152011. május 26., 09:15
A startpisztoly korai eldördülésének oka elsősorban az, hogy jövőre minden eddiginél keményebb „testvérharc” ígérkezik az önkormányzati megmérettetésen, amelyen immár három párt fog versenyezni a magyar választók kegyeiért. Idetartozik az is, hogy a legfiatalabb magyar szervezet megalapítása fölött bábáskodó Tőkés László május elején éppen a Krónikában dobta föl a labdát, és javasolt együttműködési formulát az MPP és az RMDSZ számára: közös jelöltlistákat előválasztások útján. A megszólítottak elutasították a kezdeményezést, a későbbiekben azonban nem térhetnek ki előle. Szinte biztos ugyanis, hogy jövőre egyfordulós rendszerben választunk polgármestert, ami a 30 százalék fölötti arányban magyarok lakta településeken páratlan esélyt teremt a közösség számára.
Itt van mindjárt Marosvásárhely esete, amelyet 2000 óta próbál „visszaszerezni” a magyarság, és ahol már most intenzív egyeztetések folynak a magyar alakulatok között egy közös polgármesterjelölt-állítás tárgyában. Kétséges azonban a hárompárti paktum: az RMDSZ saját jelöltjét szeretné közösként „bedobni”, az MPP és az EMNT pedig egy Bölöni László típusú függetlent szorgalmaz, de mindenképpen magyart. Holott erős kételyek merülnek fel a legendás sportember hazatérési szándéka, közigazgatási rátermettsége kapcsán. Ilyen körülmények között nagy hiba lenne a nemzetiségi kizárólagosság, és nem ártana megfontolni annak a független polgármesterjelöltnek a támogatását, aki két évtizede folyamatosan kiáll a marosvásárhelyi, erdélyi magyarok jogaiért, még annak árán is, hogy nemzettársai sokszor árulónak kiáltották ki emiatt. Ezzel a támogatással a Maros-parti város magyarsága meghálálhatná az emberjogi harcosnak, hogy – a magyarok követeléseit támogató román értelmiségiek között elsőként – már 1990 januárjában kiállt a Bolyai-gimnázium önálló magyar iskolaként való visszaállítása mellett. Elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, etnikuma pedig nem lehet akadály: szebben és helyesebben beszél magyarul, mint sok más erdélyi magyar politikus. Segítünk: Smaranda Enachénak hívják.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!