2011. április 01., 09:132011. április 01., 09:13
A kijelentés meglepő lehet számunkra, hiszen nekünk evidencia, hogy a kommunizmus ugyanolyan embertelen, gyilkos és kultúrember számára vállalhatatlan, mint a nácizmus. Nyugat-Európában azonban nem tapasztalták meg a kommunizmus pusztításait, csupán a szélsőjobboldal rémuralmát ismerik testközelből. Mivel pedig sok országban a baloldal – szociáldemokraták és kommunisták – komoly szerepet játszott a nácizmus elleni küzdelemben, mai napig szalonképesnek számítanak. Sőt a második világháborút követően számos nyugati ország értelmiségének jelentős része baloldalinak vallotta magát, a marxi, sőt a maói eszméket hirdették az egyetemi tanárok és diákjaik egyaránt – többek között ez vezetett az 1968-as diáklázadásokhoz és a régi, polgári rend lerombolását célzó felfordulásokhoz.
Az, hogy közben a kommunista uralom alá taszított országokban a nácizmuséval azonos szintű terror zajlott, nem zavarta őket. Legfeljebb annyit mondtak: ezek a keletiek ilyen barbárok, elrontottak egy amúgy jó eszmét, de mi, nyugatiak majd tényleg létrehozzuk a tökéletes, utópisztikus társadalmat. És közben fogalmuk sem volt róla, hogy ők azok, akiket Lenin keresetlenül csak „hasznos hülyéknek” nevezett: azon öntelt nyugati értelmiségiek, akik elhitték a kommunizmus világmegváltásáról szóló maszlagát, vagy csak népszerűséget hajhászva – esetleg Moszkva által pénzelve – hirdették azt, miközben a vasfüggönytől keletre milliókat gyilkoltak meg a bolsevik pribékek.
Márpedig a hasznos hülyék – sajnos – ma is sokan vannak, ők azok, akik a rendszerváltás után befogadták, magukkal egyívásúaknak tekintik és legitimálják az egykori kommunista rendszerek működtetőit, és továbbra sem hajlandóak elfogadni, hogy a kommunista semmivel sem jobb, mint a náci, még akkor sem, ha szociáldemokratának vallja magát. Márpedig amíg ők, a mára „eurokonform” politikussá vedlett egykori ’68-as felforgatók és eszméik, illetve nálunk az általuk támogatott elvtársaik továbbra is meghatározók a közéletben, addig nem könnyű beteljesíteni a rendszerváltást és bűneiket soha el nem évülővé nyilvánítva elszámoltatni a kommunista bűnösöket.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
szóljon hozzá!