2011. április 01., 09:132011. április 01., 09:13
A kijelentés meglepő lehet számunkra, hiszen nekünk evidencia, hogy a kommunizmus ugyanolyan embertelen, gyilkos és kultúrember számára vállalhatatlan, mint a nácizmus. Nyugat-Európában azonban nem tapasztalták meg a kommunizmus pusztításait, csupán a szélsőjobboldal rémuralmát ismerik testközelből. Mivel pedig sok országban a baloldal – szociáldemokraták és kommunisták – komoly szerepet játszott a nácizmus elleni küzdelemben, mai napig szalonképesnek számítanak. Sőt a második világháborút követően számos nyugati ország értelmiségének jelentős része baloldalinak vallotta magát, a marxi, sőt a maói eszméket hirdették az egyetemi tanárok és diákjaik egyaránt – többek között ez vezetett az 1968-as diáklázadásokhoz és a régi, polgári rend lerombolását célzó felfordulásokhoz.
Az, hogy közben a kommunista uralom alá taszított országokban a nácizmuséval azonos szintű terror zajlott, nem zavarta őket. Legfeljebb annyit mondtak: ezek a keletiek ilyen barbárok, elrontottak egy amúgy jó eszmét, de mi, nyugatiak majd tényleg létrehozzuk a tökéletes, utópisztikus társadalmat. És közben fogalmuk sem volt róla, hogy ők azok, akiket Lenin keresetlenül csak „hasznos hülyéknek” nevezett: azon öntelt nyugati értelmiségiek, akik elhitték a kommunizmus világmegváltásáról szóló maszlagát, vagy csak népszerűséget hajhászva – esetleg Moszkva által pénzelve – hirdették azt, miközben a vasfüggönytől keletre milliókat gyilkoltak meg a bolsevik pribékek.
Márpedig a hasznos hülyék – sajnos – ma is sokan vannak, ők azok, akik a rendszerváltás után befogadták, magukkal egyívásúaknak tekintik és legitimálják az egykori kommunista rendszerek működtetőit, és továbbra sem hajlandóak elfogadni, hogy a kommunista semmivel sem jobb, mint a náci, még akkor sem, ha szociáldemokratának vallja magát. Márpedig amíg ők, a mára „eurokonform” politikussá vedlett egykori ’68-as felforgatók és eszméik, illetve nálunk az általuk támogatott elvtársaik továbbra is meghatározók a közéletben, addig nem könnyű beteljesíteni a rendszerváltást és bűneiket soha el nem évülővé nyilvánítva elszámoltatni a kommunista bűnösöket.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!