2010. szeptember 23., 11:312010. szeptember 23., 11:31
„Ügyes!” – helyeseltem, közben hízott a májam, hogy lám-lám a hajdani nevelés gyümölcse beérett. Ugyanis mindkét gyerekemet kiskoruk óta arra neveltem, hogy ne szemeteljenek kirándulásaik során, hanem kis zacskóba csomagolva hozzák haza a hátizsákban a hulladékot. Haza is hozta/hozza rendszeresen mindkettő.
Most pedig lám, a fiam éppen arra készül, hogy barátaival együtt takarítson azok után, akiket a szüleik nem neveltek arra, hogy ne szemeteljenek a környezetükben. Míg ezen morfondíroztam, szép csendesen fel is idegesítettem magam, mert rájöttem, hogy olyanok, akik szemetelnek mindenfelé, ahol eljárnak, lényegesen többen vannak, mint az olyanok, mint a fiam és barátai, akik nemhogy nem szemetelnek, hanem még arra is hajlandók, hogy a más szemetét begyűjtsék. „Nincs ez így jól!” – mondtam a macskának, mire ő helyeslően dorombolt, aztán azon kezdtem töprengeni, hogy nekem is el kellene mennem valahová takarítani. Latolgatva a lehetőségeket rájöttem, hogy bármennyire akarnám is, teljesen kivitelezhetetlen, hiszen a hétvégémet már rég teljesen betábláztam. Közben míg mindezen lamentáltam, egy újabb üzenet érkezett ugyanazon a közösségi oldalon, ahol a fiammal cseverésztem.
Ezúttal egy kedves fiatal barátnőm szólított fel arra, hogy csatlakozzam az autómentes naphoz. Kérdeztem tőle, miben áll ez, mire a lány elmagyarázta, hogy ehhez az akcióhoz egyszerű csatlakozni, mindössze annyit kell tennem, hogy a garázsban hagyom az autót és kerékpárral vagy gyalogosan közlekedem azon a napon. Mert ezzel rengeteg üzemanyagot lehet spórolni világszinten, arról nem is beszélve, hogy mennyire jótékony hatással lesz a légkörre az, hogy egy napig nem szennyezik kipufogógázokkal. Nagyszerű – csillant fel a szemem – végre egy akció, amihez lazán csatlakozhatom! Meg is mondtam az ismerősnek: mivel nincs autóm, azután is a legtöbbet gyalogosan közlekedem. Azon a napon meg kiváltképp gyalogosan fogom róni az utcákat. Csak vegye már észre valaki, mennyire környezettudatosan élek!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok