2010. április 07., 10:082010. április 07., 10:08
Különösen a mostani időszakban, amikor nap mint nap, kíméletlenül kiütköznek a hazai társadalom legbetegebb ellátórendszerének, az egészségügynek a nyavalyái, amelyre az elmúlt húsz évben nagyon sokan felállítottak már diagnózist, hatékony gyógyírral azonban senki nem tudott szolgálni. Itt van mindjárt az egészségbiztosítási pénztár, a szaktárca és a háziorvosok között az idei keretszerződés miatt kirobbant vita, amelyről egészséges és beteg ember egyaránt jól tudja, hogy többnyire az alapellátás finanszírozásáról, azaz a pénzről szól.
Az anyagi szűkölködés azonban egy felelős kormány egyetlen tagja számára sem lehet mentség – különösen, ha olyan ágazatot irányít, mint az egészségügy –, márpedig tavaly decemberben, az RMDSZ kormányra kerülésekor Cseke Attila nagyon jól tudta, mekkora fába vágta a fejszéjét, amikor elvállalta a szaktárca irányítását. Rálátása volt például a válság kegyetlen hatásaira, és bevételi többletforrásként ezért ötölte ki a gyorséttermekre kivetendő adót, amiből végül semmi sem lett. Csakhogy az RMDSZ fiatal politikusa ebben az esetben már nem követhet el olyan hibát, mint a hamburgeradó teljesen előkészítetlen beharangozásával, vagyis – szűk államkassza ide vagy oda – megoldást kell találnia arra, hogy a nyugdíjasok és krónikus betegek „ne veszszenek oda” a biztosító-minisztérium-háziorvosok alkotta Bermuda-háromszögben. No meg reformokat is végre kell hajtania, hogy orvos és beteg ne kényszerüljön külföldre menekülni a hazai ellátás színvonala miatt.
Ellenkező esetben Cseke kíméletlenül szertefoszlatja az RMDSZ által önmagáról kialakított képet, miszerint a szövetség politikusai egytől egyig kompetens, bizonyítani vágyó szakemberek, akik mindenféle színezetű kormányban megállják a helyüket, hiszen magyarok. Arról nem beszélve, hogy a román kormány valamelyik magyar tagjának kudarca hirtelen lerombolná a szövetség és annak sajtója torz retorikáját, amely sokszor úgy állítja be a szövetséget, mintha ellenzékben volna, és a kormányzat helyenkénti inkompetenciáiért, hibáiért őt nem, csak a román partnert terhelné a felelősség.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.