2011. május 30., 09:052011. május 30., 09:05
Nemrég gyors egymásutánban két példát szolgáltatott a közélet arra, hogy mennyire leleményes ez az embernek nevezett lény, ha vélt babérok közelébe kerül. Ki hitte volna – például –, hogy a negyedszázadnál is hosszabb pápasága és halála óta is eltelt esztendők után „hirtelen” kiderül a néhai Karol Wojtyła – ismertebb nevén II. János Pál – román eredete?!
A komolynak szánt érvelés – számomra – a nevetségesnél sokkal tragikusabbnak, vagyis egyszerűen szánalmasnak tűnt. Hogy valahol Bukovinában a 19. század első negyedében élt egy jegyző, akiről úgy beszéltek, mint oláhról (notar valah – mondta a kutató). Ő volt – állítólag – a majdani szentatya egyik ük-ükapja. A másik „bomba”, hogy a hazai titkos CIA-börtönök egyikében üldögélő, szigorúan ellenőrzött áruló súgta (volna) az illetékesek fülébe Bin Laden pontos lakcímét. Vagyis hurrá, hurrá, az éppen boldoggá avatott pápa és a szitává lőtt terrorista vezér is „nekünk” szállítja a koszorúhoz való babérokat. Csakhogy…
És most nagyon nagy bajban vagyok: meg kell próbálnom valahogyan visszagyömöszölni a fel- és kitörni akaró neveket, Brâncuşi-t, Ionescut, Eliadét, a biológus Paladét, Enescut, a zongoraművész Lipattit. ’90 előtt némelyikükről szólni sem volt szabad, másokról ajánlatosabb volt a hallgatás, hogy ’90 után feltörjön ugyan a nagy hazafias szabadságszeretet, de rögtön jöjjön az ellenérv is: nincs pénz a hazai emlékhelyek rendbetételére, a hamvak hazahozatala pedig… hát az végképp a csőd szélére sodorná a honi kultúrát. Vigasztalásként próbálkoztak (volna!) lenyúlni a Hertha Müller Nobel-díját, ugyanolyan sikertelenül, mint „oláh gyökerűnek” kikiáltani a közel kétszáz éve osztrák fennhatóság alatt működő Wojtyła-ükapát.
A CIA-börtönökkel még cifrább a helyzet, amikor ugyanis annak idején felvetődött, hogy léteznének ilyesmik, a tagadás magasiskoláját mutatták be az illetékesek. Vagyis olyan ez az egész, mint a bohócruha: ha akarom fehér, ha akarom fekete. És most én is beszállok a játékba, hisz fentebb próbáltam elkerülni a populizmust a külföldre „szakadtak” nevének sorolásával, de mégiscsak megkérdezném: gondol-e valaki arra, hogy a mélyszegénység elől a határon kívülre tóduló tömeges fiatal izomerő és szürkeállomány vajon hány olyan nevet fog kigyöngyözni, akiről aztán gyerekeink és unokáink kínlódva bizonygatják majd a mi mostani – egyre szomorúbb – hétköznapjainkba visszanyúló gyökereket?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!