2011. május 30., 09:052011. május 30., 09:05
Nemrég gyors egymásutánban két példát szolgáltatott a közélet arra, hogy mennyire leleményes ez az embernek nevezett lény, ha vélt babérok közelébe kerül. Ki hitte volna – például –, hogy a negyedszázadnál is hosszabb pápasága és halála óta is eltelt esztendők után „hirtelen” kiderül a néhai Karol Wojtyła – ismertebb nevén II. János Pál – román eredete?!
A komolynak szánt érvelés – számomra – a nevetségesnél sokkal tragikusabbnak, vagyis egyszerűen szánalmasnak tűnt. Hogy valahol Bukovinában a 19. század első negyedében élt egy jegyző, akiről úgy beszéltek, mint oláhról (notar valah – mondta a kutató). Ő volt – állítólag – a majdani szentatya egyik ük-ükapja. A másik „bomba”, hogy a hazai titkos CIA-börtönök egyikében üldögélő, szigorúan ellenőrzött áruló súgta (volna) az illetékesek fülébe Bin Laden pontos lakcímét. Vagyis hurrá, hurrá, az éppen boldoggá avatott pápa és a szitává lőtt terrorista vezér is „nekünk” szállítja a koszorúhoz való babérokat. Csakhogy…
És most nagyon nagy bajban vagyok: meg kell próbálnom valahogyan visszagyömöszölni a fel- és kitörni akaró neveket, Brâncuşi-t, Ionescut, Eliadét, a biológus Paladét, Enescut, a zongoraművész Lipattit. ’90 előtt némelyikükről szólni sem volt szabad, másokról ajánlatosabb volt a hallgatás, hogy ’90 után feltörjön ugyan a nagy hazafias szabadságszeretet, de rögtön jöjjön az ellenérv is: nincs pénz a hazai emlékhelyek rendbetételére, a hamvak hazahozatala pedig… hát az végképp a csőd szélére sodorná a honi kultúrát. Vigasztalásként próbálkoztak (volna!) lenyúlni a Hertha Müller Nobel-díját, ugyanolyan sikertelenül, mint „oláh gyökerűnek” kikiáltani a közel kétszáz éve osztrák fennhatóság alatt működő Wojtyła-ükapát.
A CIA-börtönökkel még cifrább a helyzet, amikor ugyanis annak idején felvetődött, hogy léteznének ilyesmik, a tagadás magasiskoláját mutatták be az illetékesek. Vagyis olyan ez az egész, mint a bohócruha: ha akarom fehér, ha akarom fekete. És most én is beszállok a játékba, hisz fentebb próbáltam elkerülni a populizmust a külföldre „szakadtak” nevének sorolásával, de mégiscsak megkérdezném: gondol-e valaki arra, hogy a mélyszegénység elől a határon kívülre tóduló tömeges fiatal izomerő és szürkeállomány vajon hány olyan nevet fog kigyöngyözni, akiről aztán gyerekeink és unokáink kínlódva bizonygatják majd a mi mostani – egyre szomorúbb – hétköznapjainkba visszanyúló gyökereket?!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!