Nem bíznak a nemzetközi hitelezők abban, hogy a korábban ellenzékből politizáló balliberális kormány a választási évben tartani fogja a korábbi kabinetek által kőbe vésett cselekvési feltételeket, és attól tartanak, hogy túlköltekezi magát. A korábbinál is kevésbé bíznak Romániában a nemzetközi hitelminősítők, s miután már kilátásba helyezték, hogy ha a politikai színtéren minden így megy tovább, az az ország besorolására is kihathat, napok kérdése, hogy a piacok még durvább eszközökkel lépjenek fel az ország gazdaságának aláásására.
Az már csak a pont az i-n, hogy az Európai Bizottság a kiszivárgott információk szerint durva kritikákat fogalmazott meg a román igazságszolgáltatásról, hiszen azt jelzi, ezen a téren is fokozódott a bizalmatlanság Románia iránt, ami a még távolabbi jövőbe tolja ki az ország schengeni csatlakozását.
A bizalomvesztés árát pedig máris kemény lejekkel fizetjük. Naponta kerül történelmi mélypontra a román deviza az egyébként szintén gyengülő euróval szemben – abba már bele sem merünk gondolni, hogy milyen lenne az árfolyam, ha az egységes európai fizetőeszköz szárnyalna. Hiszen ennyi is elég ahhoz, hogy elkerülhetetlenné váljanak az áremelések – tegnap például az üzemanyag egy hét alatt másodjára drágult.
Ahhoz pedig nem kell közgazdászdiploma, hogy tudjuk, e két tényező együttes hatása hová fog vezetni.
Láthattuk ugyanis 2008-ban, hogy a nemzetközi válsághelyzet, a román politikum felelőtlen hozzáállásával súlyosbítva, milyen következményekkel járhat. A nemzetközi környezet pedig ma sem rózsásabb, mi viszont a még felelőtlenebbül cselekvő politikum miatt sokkal gyorsabban zuhanunk a szakadék mélye felé. A kérdés így már csak az, hogy sikerül-e – s ha igen, mikor – megfogódzkodnunk, és elkezdenünk a kapaszkodást a bizalom és a növekedés csúcsa felé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok