2010. szeptember 14., 10:172010. szeptember 14., 10:17
Azt mondják, mi most afelé haladunk, hogy utolérjük a nagy lavóron túliakat. Ezt megakadályozandó, egyre többet hangoztatják, a nagyáruházak helyett vásároljunk a piacról meg a biotermékeket árusító magántermelőktől, ne adj’ isten, ha tehetjük, rendezzünk be otthon konyhakertet. Ezek a nyersanyagok nemcsak a mi szervezetünket kímélik, de termesztésük során a természetet is kevésbé rongálják. A baj csak ott van, hogy a mai emberek nagy része kényelmes, és nincs kedve vagy ideje minden egyes termék után külön-külön járkálni.
Bemegy a szuperszonikus árudába, és villámgyorsan bedobál mindent a kosarába. Ez is megoldás, de kérdem én, milyen zöldség vagy gyümölcs az, amely még két hét szakszerűtlen tárolás után is olyan, mint amilyeneket az óvodásoknak mutogatnak képeken, amikor a tárgyak neveit gyakorolják. Kicsit sem gyanús a dolog, hogy egyetlen pötty, szemernyi folt sincsen a fej nagyságú almán, és ha hónapok után is beleharapunk, olyan szépen herseg, mint a reklámban. Emellett akármennyit eszünk belőle, bárhogy erőltetjük az ízlelőbimbóinkat, csak nem akar eszünkbe jutni az a zamat, amelyet kiskorunkban éreztünk, amikor a falusi nagymamánk a frissen sült, zsírozott házikenyér mellé kezünkbe nyomta a kertből szedett paradicsomot. Iskolakezdéskor a lusta szülőknek jól jön az egyik szuperbolt akciós ajánlata, amely előre csomagolt tízórait kínál.
Ebből be lehet szerezni egy egész zsákkal, beletaposni a mélyhűtőbe, és reggelente megmikróz magának egyet a csemeténk. Ha a padtársa megkérdezi, mit pakolt neki az anyukája, majd azt válaszolja, amit tegnap: szuperuzsit. Eltűnőben az eredeti és az autentikus, betört a tucatáru. Nem is divat manapság a falusi koszt, az olyan parasztos. Kinevetnek érte, mert nem a Mekiben zabálom a mi kultúránktól fényévnyi távolságra eső tésztákat vagy egyéb marhasággal tömött kerek zsömléket. Én megmaradok a csülkös babgulyásnál, még akkor is, ha gázt termel. A génkezelt almán, felfújt kenyéren és a tehénnel még távoli rokonságban sem lévő tejen pedig nőjön fel a jövő falanszternemzedéke.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.