Fotó: Sándor Csilla
Ha csak találomra olvas bele valaki a hazai portálok kínálatába, lapozza fel az újságokat, naponta értesülhet arról, mi minden nem működik zökkenőmentesen az egészségügyben (sem).
2017. október 11., 09:322017. október 11., 09:32
Az újságolvasó hálát adhat az istennek, ha nem betegként, hanem pusztán a legfrissebb információk fogyasztójaként szembesül a romániai egészségügyben uralkodó állapotokkal, és „mindössze” szörnyülködik.
Vegyünk véletlenszerűen pár aktuális hírt. A dévai cukorbetegek a megyei sürgősségi kórház felhalmozódott tartozásai miatt csak krumplipürét kapnak ebédre, húsra már nem futja. Egy bukaresti ortopéd orvost (de a kenőpénz zsebbe csúsztatására és elfogadására berendezkedett társadalmunkban lehetne szó az ország bármelyik másik városában praktizáló szakemberről) azzal vádolnak, hogy óriási összegeket kért műtétre váró gyerekek szüleitől még a beavatkozás előtt, sőt, azzal fenyegette őket, hogy ha nem pengetik le a pénzt, nem végzi el az operációkat. Beteg vagy? Fizess, mint a katonatiszt!
Szintén egy minapi híradás: újabb statisztitkák számszerűsített riogatásából az derül ki, hogy az elmúlt tíz évben több mint 14 ezer orvos vándorolt ki az egyre lendületesebbé váló migráció hullámain, így az Európai Unió országai közül nálunk a legkevesebb az egy főre eső gyógyítók száma. (Viszont amint a mellékelt ábra mutatja, annál több rossz hír jut egy főre.)
Nem kell csodálkozni azon, hogy az orvosok Franciaországot vagy Németországot választják Románia helyett, hiszen köztudott, hogy az itthoni egészségügyet hosszú ideje felszerelés-, gyógyszerhiány, alulfinanszírozottság jellemzi, a rezidensek számára nem nyílik elég kapu a szakmai fejlődési lehetőségek felé. A szédületes iramú elvándorlásra a kétes eredményességű Tudose-kabinet is reagált a minap: azt hangoztatta a kormányfő, hogy a külföldön élő román állampolgárok számára vonzóvá akarják tenni a hazaköltözést. Az már csak hab a tortán, hogy a kormányba vetett bizalmat valószínűleg nem növeli, hogy most épp az egészségügyi miniszterről járja az a hír: plagizált.
Kíváncsian várjuk, a stafétát egymásnak sűrűn adogató kormányok közül melyik és milyen varázslattal éri el, hogy tömegesen elinduljanak hazafelé a Nyugat-Európában szerencsét próbáló állampolgárok. Nem lesz könnyű, hiszen a 20 milliós Romániából az elmúlt két és fél évtizedben milliók távoztak külföldre. Lehet, hogy mellékes, de a tömeges hazatéréshez talán-talán azt is el kellene érni, hogy ne legyen ennyire rossz a híre a romániai egészségügynek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!