Rostás Szabolcs

2019. május 20., 08:06

Acsarkodás a katonacsontok fölött

A megannyi történelmi sérelemmel és jelenkori nézeteltéréssel terhelt román–magyar viszonyrendszer tudatában borítékolható volt, hogy az úzvölgyi katonai temető körül kirobbant botrány nem csitul el magától, és előbb-utóbb elszabadulnak az indulatok.

Az immár jócskán befagyottá vált konfliktus kialakulásához persze alapvetően hozzájárult a közelgő európai parlamenti választások kampánya, ami tudvalevőleg egyáltalán nem kedvez a párbeszéd kialakításának, legyen szó politikai kérdésekről, avagy a nemzetiségek közötti együttélésről. Márpedig a párbeszéd, a kompromisszum keresése annál is inkább nem spórolható meg, hogy az ügyben immár egymást érik a meggondolatlan és elhibázott reakciók, viszontválaszok, provokációk, amelyek egyáltalán nem visznek közelebb a megoldáshoz, sőt olajat jelentenek a tűzre.

Persze nyilvánvaló, hogy az eredeti provokációt a dormánfalvi önkormányzat követte el azzal, hogy önkényesen román parcellát alakított ki az úzvölgyi első világháborús osztrák–magyar katonatemetőben, félszáz betonkeresztet és egy ortodox emlékművet állítva fel – többek között magyar honvédek sírhantjára. Ez már önmagában kimeríti a kegyeletsértés és sírgyalázás fogalmát, ugyanakkor elegendő az etnikumközi kapcsolatok felrobbantására, az államközi feszültség szítására. Ezen túlmenően a Bákó megyeiek valamennyi lépését nemcsak a jóérzés, hanem a hatályos román törvények áthágása is jellemezte.

De vajon mi lehet a megoldás a kialakult helyzetben, miként lehetne elégtételt venni a dormánfalviak által elkövetett gyalázaton? Le kellene dönteni mind az ötven, kakukktojásként elültetett betonkeresztet az emlékművel együtt, ahogy követelik sokan a közösségi oldalakon? A felháborodás természetesen jogos, hiszen méltán érzik úgy az erdélyi magyarok – sőt honvédsírokról lévén szó, valójában minden magyar –, hogy a nemzeti kizárólagosságot hirdető román intolerancia újabb, jó adag történelemhamisítási kísérlettel nyakon öntött megnyilvánulásának lehetünk a tanúi. És persze az is jogos elkeseredésre ad okot, hogy a mai napig nem lehetett rendezni a hargitaiak és bákóiak között évtizedek óta fennálló területvitát, holott mindez a magyarok megannyi kormányzati szerepvállalása ismeretében egyáltalán nem tűnik lehetetlen feladatnak.

Viszont a politika és közigazgatás tehetetlensége, megoldásképtelensége nem szabad szélsőséges cselekedetre sarkalljon, különösen akkor, amikor a másik fél ugrásra készen várja a kínálkozó lehetőséget. Egyértelműen ártottak a temetőügy rendezési kísérletének a román kereszteket szemeteszsákokkal letakaró, önmagukat névtelen aktivistáknak beállító civilek, performanszukkal ugyanis éppen a román nacionalisták malmára hajtották a vizet. Akiknek most éppenséggel nem a dormánfalviak kegyeletsértése miatt kell lapítaniuk, hanem alkalmuk van magyar provokációt kiáltani.

Az EP-választást megelőző időszak nem alkalmas az úzvölgyi temető körül kialakult helyzet átbeszélésére, tisztázására és a megoldás kialakítására, utána azonban halaszthatatlanul neki kell fogni az ügy rendezésének. Mégpedig az érintett települések, a megyei önkormányzatok, az illetékes szakhatóságok és minisztériumok, sőt a két ország hadtörténeti intézeteinek bevonásával. A világégések idején hazájukért életüket adó katonák – legyenek azok magyarok vagy románok – valószínűleg forognak a sírjukban, ahogy kései utódaik egymásra acsarkodnak a csontjaik fölött, még halálukban sem hagyva nyugodni őket. Ha másnak nem, az irántuk való végtisztességnek, kegyeletnek kell ösztönöznie a civilizált megoldásra.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. július 19., péntek

Választás jön? Uszíts a magyarok ellen!

Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.

Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Vélemény
Balogh Levente: Választás jön? Uszíts a magyarok ellen!

Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások ...

Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...