2010. szeptember 15., 10:322010. szeptember 15., 10:32
De míg a lengyelek és a magyarok egyenrangú felekként szövetkeztek, Románia korántsem volt egyenrangú fél Franciaországgal. Azzal, hogy magát frankofón (franciául beszélő) országnak tekintette, elfogadta, hogy a francia érdekszféra része: úgy táncol, ahogy Párizsban fütyülnek. A kötelékből persze Bukarest is bőséges hasznot húzott. Enélkül aligha sikerült volna annak idején megszereznie Erdélyt vagy legutóbb az Európai Bizottság egyik legfontosabb tisztségét: a mezőgazdasági biztosi széket.
Nos, ilyen előzmények után aligha lehetett számítani a romakérdés miatti román–francia összefejelésre. Arra, hogy éppen a hűséges csatlós, Bukarest okoz majd gondot a Sarkozy-kormányzatnak. Mert kétségkívül, Párizs kellemetlen helyzetbe került az uniós színtéren: immár bizonyíthatóan etnikai diszkriminációt alkalmazva zsuppolja haza a romániai romákat. Már a szintén frankofón luxemburgi Viviane Reding igazságügyi biztos is kénytelen volt diszkrimináció miatti jogi kötelességszegési eljárást kilátásba helyeznie Franciaországgal szemben. Márpedig a francia kormányzat aligha jöhet ki jól ebből a történetből. Az utazás szabadsága ugyanis az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve. A román álláspont, mely szerint ez a jog megilleti a romániai romákat is, teljesen megalapozott.
Párizs most szembesül annak a következményeivel, hogy Románia annak idején nem érdem szerint csatlakozott az Európai Unióhoz. Úgy vették fel, hogy korábban nem készítette el a házi feladatait: hozzá sem látott a társadalom perifériájára szorult etnikai, szociális közösségek felzárkóztatásához, nem tette hitelessé és működőképessé az igazságszolgáltatását, nem szorította vissza a korrupciót, nem alakította át a mezőgazdaságát. Ha nem történik Romániában valami radikális változás, a meg nem oldott bukaresti házi feladatok egyre több gondot okoznak majd Európa kancelláriáinak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok