Románia tényleg a haláli jó üzletek országa. Most éppen a rendõrség, a rohammentõ-szolgálat és a mentõsök vannak soron, hogy ezt bebizonyítsák.
2013. december 20., 16:072013. december 20., 16:07
Bukarestben a három intézmény több alkalmazottját is elõállította a rendõrség, miután az alapos gyanú szerint egy temetkezési vállalkozás jelentõs összegeket fizetett nekik annak fejében, hogy tájékoztassák a halálos balesetek áldozatainak, valamint azok hozzátartozóinak adatairól, hogy idõben, a konkurenciát megelõzve lecsaphassanak az ügyfelekre. Az illetékesek szerint olyasmi is elõfordulhatott, hogy az áldozat el sem hunyt, a buzgó egyenruhások azonban a jó üzlet reményében mégis értesítették a temetkezési vállalkozót, aki bejelentkezett a hozzátartozóknál.
Mondjuk, hallottam már olyat, hogy egy újságíró annyira jóban volt a különféle hatóságokkal, hogy a mentõkkel és a rendõrökkel egy idõben értesült a különféle balesetekrõl vagy bűncselekményekrõl, és az is elõfordult, hogy még a hatóságok elõtt a helyszínre érkezett, de ez azért mégsem anynyira kemény. Elvégre újságírók a legritkábban hívnak fel gyanútlan polgárokat azzal, hogy „ugye, özvegy Popescunéval beszélek?\" Hogy aztán amikor a meglepett beszélgetõpartner közli, hogy ugyan Popescuné, de nem özvegy, azonnal rávágják. „Azt maga csak hiszi!\"
Egy másik, kolozsvári eset is arról szól, hogy az illetékesek nemcsak az élõ polgárokat nem tisztelik, hanem halálukban sem igazán törõdnek velük. Sõt akkor még kevésbé. A kincses város törvényszéki orvostani intézetének öt orvosa azért panaszolta be az intézmény vezetõjét, mert szerintük az is elõfordult, hogy a proszektúrán eltűnt néhány holttest, másokat viszont váratlanul megtaláltak. Ha ilyesmi valóban megtörténhet, nem csoda, ha a temetkezési vállalkozások igyekeznek gyorsan lépni, nehogy a szórakozott kórboncnokok eltüntessék az ügyfeleiket.
Persze a világért sem szeretnénk kegyeletsértõek lenni. Azonban az ilyen esetek azt mutatják: 2013 Romániájában nem kell ahhoz elhalálozni, hogy valakibõl minden emberség kipusztuljon. Nyugodtan jár-kel, családi életet él, rendõröket és mentõsöket fizet le, vagy fordítva, rendõrként és mentõsként megvesztegetést fogad el. Kívülrõl semmi sem látszik, de belülrõl rohadnak. Erkölcsi zombik, akik zavartalanul járnak-kelnek köztünk. És fertõznek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!