Olvasom valamelyik román nyelvű világhálós újságban: „Elveszett húszéves fiam, gyilkosát keresem”.
2013. december 23., 19:512013. december 23., 19:51
Egy, az 1989. decemberi eseményekben életét vesztő fiatalember szülőjének a szavait tömörítette ilyen, apróhirdetést idéző szűkszavú mondatba a szerkesztő, de hadd ne soroljam az ízléstelen zsurnalisztikai fogások közé e kísérletet.
Mert ha jól belegondolunk, huszonnégy esztendővel ama véres, de reményteljes karácsony után, még mindig nem tudjuk, hogy miért haltak meg azok, akik a lehető legjobb pillanatban a lehető legrosszabb helyen álltak; azt sem, hogy kik húzták meg a ravaszt, és kiket terhel az emberéleteket követelő játék a tűzzel. Illetve, amennyire az eddigi maszatolásokból kiderül, most már tudhatjuk, hogy itt és akkor óriási átverés történt, s nagyjából azt is tudni, hogy kiknek állt érdekében önlegitimáló forradalmi cselekményekként átrendezve színpadra vinni ama karácsony eseménysorát.
Ez az, ami az eltelt közel negyedszázad homályában eltűnni, feledésbe merülni látszik, de ez az, amit sem nekünk, ama decemberi eseményeket felnőttnek mondható fejjel megérőknek, sem az időközben felcseperedett nemzedéknek nem ártana pontosan tudnia. Nem egyébért, csak úgy jó az embernek, ha tudja, honnan jő, és körülbelül merre tart. S azt is, hogy tulajdonképpen milyen az igazi karácsony. Hiszen lám, az 1989 decembere óta eltelt idő éppen elegendő volt ahhoz, hogy életünk azóta tartó fejezete egy, az azelőttihez nagyon sok vonásában hasonlító örökös és szürke túlélési hajszává silányuljon, olyanná, amelyben mire az ember az ünnephez ér, már túl fáradt és túl kiégett ahhoz.
Valami láthatatlan erő tesz arról, hogy az ember homályos részigazságokban, szemfényvesztő külsőségekben részesül, és minduntalan eltereli a lényegről a figyelmét. Merthogy azt is hallom a rádióban: ki mint süt és főz és ajándékoz szeretteinek, ki mit eszik és iszik és hova utazik karácsonykor, de egy sem mondja, hogy felöltöm az ünnepi gúnyát, és elmegyek Isten házába, mert álló esztendőn át a rám tapadó mindenféle szennyből elég. 1989 óta ez a huszonötödik karácsony. Várunk, Megváltó!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!