Sok mindennek kellett 2010 óta változnia, hogy gyakorlatilag semmi se változzon 2010-hez képest – ezzel a paradoxonnal jellemezhető talán a leginkább a helyzet, ami azt követően alakult ki, hogy Budapesten a balliberális pártok – az MSZP és az Együtt – PM – a jelek szerint megállapodtak a választási összefogásról, és kifejezték a hajlandóságukat a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalícióval való együttműködésre is.
2014. január 09., 21:052014. január 09., 21:05
Ezzel ugyanis azt követően, hogy a 2010 után felaprózódott baloldal erői a kezdeti kölcsönös bizalmatlanság és a megegyezésre való képtelenség után mégiscsak együtt indulnak, sőt a Gyurcsány-rajongók voksaira is igényt tartanak, miközben a Bajnai-párt és a kivált LMP-sek az egykori SZDSZ szellemiségét is tovább viszik, összeállni látszik ugyanaz a csapat, amelyet 2010 áprilisában a választók kétharmados többséggel zavartak ellenzékbe. Az LMP magára maradt – a Schiffer-szárny nem hajlott a kompromisszumokra, és ez végzetes lehet a számára, hacsak Gyurcsány nem „üldözi” vissza elpártolt szavazói egy részét.
Eközben a Fidesz ma kormányról várja a voksolást, és bár a felmérések szerint jelentős az előnye, a kormányzás, a furcsa gazdaságpolitika és a gyakran indokolatlan, a saját oldalról érkező ellenvetéseket is figyelmen kívül hagyó autoriter stílus megkoptathatta a renoméját. Ezt most egyetlen „szuperfegyverrel” igyekszik kompenzálni: a rezsicsökkentéssel, amelynek hatásait a polgárok közvetlenül a zsebükön érzik, és egyelőre sikeresnek tűnik.
A balliberális oldalon akkor is Mesterházy Attila a győztes, ha végül kikapnak, hiszen a belső csatákat megnyerte, és végül ő lesz a miniszterelnök-jelölt. Eközben határon túli magyar szempontból is érdekes a mostani balliberális összeborulás. A jelek szerint az ellentétek dacára egy dologban mindegyikük egyetért: hogy Orbánnak mennie kell. Ennek érdekében hajlanak a Gyurcsány-párttal is együttműködni, ami azt jelzi: Mesterházy kolozsvári bocsánatkérése és Bajnai erdélyi turnéja ellenére sem bíznak a határon túliak támogatásában.
Ami persze szívük joga, de ez öngerjesztő folyamat is, hiszen így biztosan minimális lesz azok száma, akik a határon túliak ellen uszító Gyurcsány pártjával összefogó erőkre szavaznak majd.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!