Kiugrott végre a kényelmes takarásból a nyulacska: a régóta rebesgetett, ám mégis látványosra sikerült válás után az ifjú menyasszony nász előtti szemérmetességével bejelentette indulási szándékát az elnökségért folyó harcban.
2014. március 11., 19:502014. március 11., 19:50
Gondolom, nem sokan ájulták agyon magukat a meglepetéstől. Rebesgettek már ilyesmiket közel egy évvel ezelőtt is, az akkori vehemens tagadás pedig épp ezt a gyanút volt hivatott táplálgatni. Egyrészt így készítették elő a talajt a mostani bejelentésre, másrészt jól jött ez a szigorúan ellenőrzött diverzió arra, hogy a választási túlnyerés után tovább lehessen toszogatni a semmittevést.
Az sem kizárt, hogy azok kérhették fel a játékos kedvű elnököt az alaphang leütésére, akikkel együtt látogatta a hivatalos rémhírterjesztés egykori magasiskoláját: el is kezdte, mondván, hogy egy akkora megapárt, mint a szocdemeké, nem engedheti meg magának a saját elnökjelölt hiányát. Nem, nem, mi hűségesek leszünk a sírig – mondogatták, miközben már el is kezdődött a szeretlek is, meg nem is haragszom rád játszadozás.
Összevesztek, kibékültek, aztán hirtelen elszakadt a babarongy, és megtörtént az elválás ágytól, asztaltól, fedéltől. A nagy huzakodásban a miniszterelnök magához rántotta a másik tábor egyik ellenhangját, akiről azonnal híresztelni kezdték, hogy nagyon jó elnöke volna az országnak, de addig is váltsa csak sikeresen a szenátus élén azt a liberális pártelnököt, aki előzőleg őt billentette ki a párt éléről, és aki önpuccshoz hasonlóan most visszalépett a felsőház éléről. Már a simán lezajlott szenátusi szavazás előtt megkezdődött az iruló-piruló pontai bejelentés: hát igen, nincs mit tenni, enged a tagság nyomásának, és hajlandó feláldozni magát.
Történjék bármi, legyen, aminek lennie kell – ha nem is szívesen, de kész beülni az elnöki palotába. Számomra a legröhejesebb mégis ennek a szánalmas színjátéknak a nagy nőnapi túljátszása volt azzal, hogy a most még miniszterelnök édesanyja szülői szigorát előkapva intette magzatát, hogy a nép őt a kormány élén óhajtja látni, és amíg nem teljesítette minden ígéretét, nem szép cserbenhagyni az ő népecskéjét.
Már-már engedelmesen hajlott is a mama szavára, amikor a hölgykoszorú felzúgott, és követelni kezdte a ringbe szállást az elnökségért. Márpedig a jó hazafinak ilyen esetben nincs mit tennie – megadja magát. A kisnyúl kiugrott és szalad. Bokrok közt, hátha vissza kell bújnia. A baj akkor kezdődik, ha netán ő ér majd be elsőnek a célba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!