Kriterion: az erdélyi magyarok számára a könyvet jelentő márkanév

Fotó: Facebook/Kriterion Könyvkiadó

A Kriterion Könyvkiadó múltjáról szóló kötetet mutatták be szerdán, a Kolozsvári Magyar Napok első napján. Az Egy nemzetiségi könyvkiadó a diktatúra évtizedeiben (1969–1989) című interjúkötetről stúdióbeszélgetést közvetítettek a magyar napok honlapján elérhető KMN Tv-n. A beszélgetésen Dávid Gyula, a kiadó egykori és H. Szabó Gyula jelenlegi igazgató is részt vett.

Kiss Judit

2020. augusztus 20., 09:462020. augusztus 20., 09:46

A Polis Könyvkiadó és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kiadójának gondozásában napvilágot látott kötet szerzője Bartha Katalin Ágnes irodalomtörténész. Dávid Gyula elmondta, az 50 éves Kriterion kiadó múltjából 22-t vállal magáénak, hiszen 1992-ben nyugdíjazták, H. Szabó Gyula pedig úgy fogalmazott, 43 éve a Kriterion munkatársa. Bartha Katalin Ágnes kifejtette, a kiadó egykori munkatársaival készített interjúk megjelentetésének célja az 1969–89 közti időszak vizsgálata volt alulnézetből.

Az erdélyi lakáskultúrának is fontos eleme volt a Kriterion, hiszen az értelmiségiek lakásában mindenhol fellelhetőek voltak a kiadó által megjelentetett kötetek. Az interjúkötet elkészítésében sok dokumentum állt rendelkezésemre, ugyanakkor Dávid Gyula és H. Szabó Gyula nagy segítségemre volt, hogy kiválasszuk a 16 interjúalanyt”

– fogalmazott az irodalomtörténész.

Dávid Gyula a KMN keretében rendezett eseményen rámutatott, az interjúsorozat elkészítése fontos volt, mert a kiadó irattára csak részben vészelte át az 1989-es változásokat, így a teljes körű dokumentáció ma szinte lehetetlen lenne. „Ehhez persze a Szekuritáte irattárában is kutatni kellene. Ezért volt fontos a kollégák megszólaltatása, mert csomó olyasmire emlékszünk, aminek nehéz lenne ma már dokumentumértékű bizonyítékát találni, az anyag ugyanakkor szubjektív is” – mondta Dávid Gyula. Hozzátette,

a diktatúra bukásáig a kiadó munkásságában fontos volt a munkatársak személyes hozzáállása, valamint az is, hogy ki-ki menet közben találta meg saját magát, saját helyét és hivatását a Kriterionnál.

H. Szabó Gyula elmondta, fontos a közelmúlt intézményei felmérésének folytatása, ebbe a sorozatba illeszkedik a Magyar Adás múltjáról szóló kötet, de A Hét vagy az Ifjúmunkás, a Jóbarát folyóirat történetét is meg kellene írni, tulajdonképpen azt, hogy milyen csatornákon keresztül érvényesült a romániai magyar szellemi tőke.

Mindenkiben úgy él, hogy a Kriterion az a márkanév, ami az erdélyi magyarok számára a könyvet jelenti, ugyanakkor itt valósult meg a legharmonikusabban a magyar, német, szerb, szlovák szellemi potenciál, ugyanis a kiadó kilenc nyelven adott ki köteteket”

– mutatott rá H. Szabó Gyula. Kiemelte, az interjúk mindenikében elhangzik Domokos Gézának (1928–2007), a Kriterion egykori igazgatójának neve, aki szellemi motorja, erős kohéziós ereje volt a kiadó működésének, hiszen nagyon emberi, működő közösséget teremtett, a sokszínű gárdát, a sok helyről érkező embereket közösséggé tudta kovácsolni.

H. Szabó Gyula azt is elmondta, az 1989 előtti cenzúra hosszú, bonyolult történet, és óvatosan kell vele bánni, mert hajlamosak vagyunk a túlegyszerűsítésre. „1977 és 1982 között Ceaușescu ördögi ötlettel intézményesen megszüntette a cenzúrát. A propagandaosztályról jelezték, hogy »vissza fogjátok sírni a cenzúrát«, hiszen az utólagos feljelentések veszélyei közt nem volt egyszerű az élet. Domokos Géza nem ijedt meg, igyekezett »kitapogatni«, hol van a cenzúra fala, és meg tudta védeni a könyveket akkor, amikor a balta készült ránk esni” – fogalmazott H. Szabó Gyula.