Határok nélküli művészet

A nagyváradi várban, a Matyi Műhely Bábszínház várgalériájában Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének elnöke köszöntötte az érdeklődőket, majd Biró Rozália alpolgármester kapott szót.

„Sajátos, de szívünkhöz közel álló és szimbolikus helyre jöttünk ünnepelni azt, ami legszentebb számunkra: anyanyelvünket és kultúránkat. Emlékezzünk nagyjainkra, de vegyük észre azokat a művészeket, irodalmárokat is, akik ma közöttünk élnek” – figyelmeztetett Biró Rozália, aki szerint „nem deklarációkra van szükség, hanem akaratra, tiszta szívre és a nemzet szeretetére, ez jelenti közös jövőnket, amiért együtt tudunk dolgozni”.

Szeifert Ferenc a Himnusz történetét idézte fel, és a közös ünneplés fontosságát hangsúlyozta. A két város 2001 óta szervezi közösen a Magyar Kultúra Napjáoz kötődő rendezvényeket, az önkormányzati és a civil szféra együttműködésével. A 250 évvel ezelőtt, 1759-ben Érsemjénben született Kazinczy Ferenc példájának és a reformkor eszméinek említése után a polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarság ma is fontos része Európának.

Dankó János szintetizátorjátéka után Meleg Vilmos színművész szavalta el a Himnuszt, majd Jakobovits Miklós képzőművész méltatta Komiszár János debreceni festőművész munkáit. A debreceni festő – aki már Kolozsváron is bemutatkozott – képeit február 20-áig láthatják a Várgalériában. Jakabovits elsősorban az életteli színeket és a képekből sugárzó emberszeretetet emelte ki, majd Durkó Károly gyulai kulturális tanácsnok a kölcsönös bemutatkozás fontosságát hangsúlyozta, Komiszár János pedig azokat az időket idézte fel, amikor nagyon nehezen lehetett átmenni a határon. Komiszár, aki egyébként nemcsak fest, hanem ír is, három könyvét hozta ajándékba a közönségnek, amelyeket tombolán sorsoltak ki.