2008. november 25., 09:272008. november 25., 09:27
Csakhogy 1935-ben rengetegen születtek, ’56-ban egész évfolyam szerzett földrajz-földtan szakos diplomát Kolozsváron, a háromszéki gyerekeket is sokan tanították földrajzra az elmúlt fél évszázadban, írtak könyveket, tanulmányokat, de még a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak is több igazgatója volt az idők során. És az is igaztalanul kirekesztő állítás lenne, ha egyetlen személy nevéhez illesztenénk csupán a közösségéért folyamatosan tenni akaró jelzős szerkezetet. Mert az életrajzi-szakmai adatok ugyan fontos jelzőkövei egy élet kanyargásának, mögülük azonban csak itt-ott sejlik elő az ember. Aki a néhai Kónya Ádám volt.
Például a rövidnadrágos-bakancsos tanár, akinek nyomában nemzedékek kígyóztak a hegyi ösvényeken történelmi emlékeink vagy honos gombafajtáink megismerése felé. Ezek az ismeretszerző expedíciók ezrek számára világították meg a használható, az alkalmazható tudás elsődlegességét. Kónya Ádám polihisztori tudástengeréhez kövek, épületoromzatok, hegycsúcsok és források, vagy a Székely Nemzeti Tanács jelképévé intézményesült aranysávos-kék lobogó szolgáltak szemléltető eszközként, környezetünk, mindennapjaink ténylegesen vagy szimbolikusan élő elemei.
Mindannyiunk kényelmetlen, kérlelhetetlen lelkiismereteként élt közöttünk. A Székely Nemzeti Múzeum „önkényes” névvisszaadójaként történelmet írt. Látványosan tiltakozott, ha kellett hozzá nem értő módon elvégzett városképmunkálatok ellen. Nem tétovázott egyértelműsíteni politikai nézeteit egy olyan korban, amikor a hivatalos kurzushoz való kritikus viszonyát sokan és szívesen bélyegezték öregember rigolyájaként. Pedig csak a gondolkodó, s ezáltal közössége iránt felelősséggel viseltető ember figyelmeztető, példát mutató hite lobogott, szárnyalt akkor is, ha botjára támaszkodva beszélgetett a Híd utca lakóival.
Kónya Ádám halálával Erdély egyik utolsó emblematikus személyisége lépett át az örökkévalóságba. És mi már soha nem fogjuk megtudni, mit veszítettünk.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.