A legújabb leleplezések azt mutatják, hogy Oroszország olyan konfliktust képzelt el a Nyugattal, amely messze túlmutat a NATO-val való közvetlen határvidéken, és elsöprő erejű csapások sorozatát tervezi Nyugat-Európában. A dokumentumokat nyugati források szivárogtatták ki az FT-nek.

A 2008 és 2014 között összeállított akták tartalmazzák azon rakétacélpontok listáját, amelyeket hagyományos vagy taktikai nukleáris robbanófejeket hordozó rakétákkal támadhatnak.

A prezentációból az is kiderül, hogy Oroszország megtartotta azt a képességét, hogy felszíni hajókon tároljon nukleáris fegyvereket, ami szakértők szerint jelentős a további eszkaláció vagy baleset kockázatát hordozza magában.

A dokumentum megjegyzi, hogy a haditengerészet „nagyfokú manőverezőképessége” lehetővé teszi számára „villámgyors megelőző csapások”, valamint „különböző irányokból érkező masszív rakétacsapások” végrehajtását. Hozzáteszi, hogy

A dokumentumokat megvizsgáló elemzők szerint ezek összhangban vannak azzal, ahogyan a NATO értékelte az orosz haditengerészet nagy hatótávolságú rakétatámadásainak lehetőségét, valamint azt, hogy Oroszország milyen gyorsan folyamodna nukleáris fegyverek alkalmazásához.

Az FT megjegyzi, hogy a térképek, amelyek inkább bemutatási céllal készültek, mint operatív felhasználásra, 32 európai NATO-célpontot mutatnak be az orosz haditengerészeti flották számára.

Az orosz északi-tengeri flotta várhatóan védelmi ipari célpontokat vesz célba, például az északnyugat-angliai Barrow-in-Furnessben található tengeralattjáró- és hajógyárat. A Hull közelében lévő célpont egy ipari létesítmény lehet – ezt egy kémény jelzi.

A tervezet azt is bemutatja, hogy a doktrína hogyan alkalmazható a Fekete-tengeren, a Kaszpi-tengeren és a Csendes-óceánon folyó esetleges háborúkban.

emellett további kettőt Bulgáriában és ötöt Törökországban. Az orosz forgatókönyvek között szerepelnek a jelenlegi NATO-tagokkal, valamint Kínával, Iránnal, Azerbajdzsánnal és Észak-Koreával folytatott háborúk is.

William Alberque, egy volt NATO-tisztviselő, aki jelenleg a Stimson Központban dolgozik, megjegyezte, hogy a célpontok mintája csak egy kis töredékét képviseli „az Európa-szerte feltérképezett több száz, ha nem több ezer célpontnak, beleértve katonai és kritikus infrastrukturális célpontokat”.

„Vannak régebbi információk, 2008 körülről, néhány kicsit későbbről, de a valóságban a nukleáris csapás tervei, a bevetés, a modus operandi szigorúan titkosak. Egységszinten nem ismertek. Biztosan egymástól függetlenül cselekszenek, mindkét oldalon központi vezetés alatt” – mondta a tábornok.

Ez nem jelenti azt, hogy Oroszországnak és más nukleáris fegyverekkel rendelkező országoknak ne lenne haditerve, de

Egy ilyen esetben az oroszok minden bizonnyal katonai és polgári infrastruktúrára csapnának le.

„Általában a célpontok politikai-katonai-adminisztratív jelentőségű stratégiai létesítmények, városi agglomerációk, ha stratégiai nukleáris fegyverekről van szó, katonai erőcsoportok, ha taktikai nukleáris fegyverekről van szó, infrastruktúra, hidak, állandó átkelők, repülőterek, gátak, atomerőművek. Ezek mind célpontok” – mondta a tábornok, aki ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy nem egy konkrét támadási tervről lehet szó, hanem egy általánosabb tartalmú dokumentumról.