Nem szemetesláda!

Szorgalmasan ürítgettem a ládát napjában többször is, mégis rejtélyes módon reggelre mindig annyira megtelt, hogy a lapterjesztő csak harmonikára tűrve tudta valahogy beleszuszakolni az újságot, már ha sikerült neki. Mert legtöbbször nem sikerült – mondta, mikor számon kértem, miért nem hoz nekem újságot. Abban az időszakban már-már azon voltam, felírom a postaládámra: Nem szemetesláda! Hátha akkor megkímélnek a mindenféle „ingyen papírárutól”. Aztán ahogy lecsengett a helyhatósági választások első és második fordulója, már csak a jól ismert és megszokott reklámlapok érkeztek, amiket rendszerint átpasszoltam valamelyik pénzesebb szomszédom ládájába, hadd válogasson kedvére a felkínált termékek közül. Azonban a napokban megint nem érkeztek az újságok, mi több még a postás is panaszkodott, hogy a postaládámba egy levelet is bajos belegyömöszölni, úgy tele van mostanában. Mivel épp szabadságon vagyok, gondoltam, itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy egyszer az életben elolvassam mindazt, amit ingyen, kéretlenül olvasásra kínálnak a titokzatos postaláda-tömködők. S akkor nézzük csak a hétfő reggeli termést. Mindjárt az első egy szép kivitelű piros-fehér-zöldben pompázó szórólap, ismerős politikus villogtatja felém a foga fehérjét, és olvasásra kínálja a tevékenységi beszámolóját. Hűha, hogy eltelt az idő, lám, már itt a parlamenti választások ideje – állapítottam meg, majd odébb tettem a szórólapot, „ez még jó lesz később” megjegyzéssel. A következő, ami a kezembe akadt, a Scientology egyház világmegváltó kínálata. Ez is ismerős – jegyeztem meg, és már nem is csodálkoztam, miért éppen engem akarnak megváltani. Volt egy programajánló is, amiben többek közt felhívták a figyelmemet arra, hogy az ősz a legszínesebb évszak. Azt a piculáját! – még szerencse, hogy leírták, ha nem, magamtól észre sem vettem volna. Aztán volt még egy, buddhizmusról szóló zagyvaság, amiben a legszembetűnőbb a helyesírási hibák sokasága volt. Nosza, vettem a pirosat, és hamarjában korrektúráztam: 327 hiba féloldalnyi szövegben, szép teljesítmény. Hanem ettől már annyira el is fáradtam, hogy a többit megnézetlenül a kukába dobtam. Azt viszont eldöntöttem, mégiscsak kiírom a postaládámra: Nem szemetesláda!