Ünnep (?)

Egyik kedves magyarországi ismerősömmel, aki amúgy elkötelezett tagja a motorosok társadalmának, minden ehhez szükséges kellékkel együtt, úgymint motor, fekete motorosöltözék satöbbi, nemrég a közelgő megemlékezésről beszélgettünk. Nem gyáva és nem egyszálbélű ismerősöm egyik kijelentése nagyon meglepett. Bár motorral sokkal könnyebb közlekedni a budapesti forgalomban, mint autóval, ő bizony 23-án nem megy ki motoron a városba, nem hiányzik neki a balhé, mondta.

Azt régóta tudjuk, látjuk, érezzük, hogy nem szép és nem vidám odaát a helyzet, és már lassan az a szokatlan, ha valamilyen esemény botrány nélkül lezajlik. Értem az elégedetlenséget, értem az elkeseredettséget, valamit azonban képtelen vagyok megérteni. Nevezetesen azt, hogy miért nem lehet méltósággal emlékezni azokra, akik életüket adták 1956-ban a szabadságért. Persze lehet, könnyű nekem „ideátról” értetlenkedni, hiszen Nagyváradon és Érmihályfalván szépen, méltósággal emlékeztek meg a közelmúltban itteni „ötvenhatosainkról”, az érmihályfalvi csoport tagjairól. Pedig itt is vannak markáns politikai nézetkülönbségek, mindennapi gondok, satöbbi.

Nem élünk Angliában, pedig magam is szívesen fogadnék. Arra, hogy békés, méltóságteljes, szép évfordulója lesz idén az 1956-os eseményeknek. Bár képzeletbeli fogadóirodánkban valószínűleg körbemutogatnának a többieknek mint kuriózumot, egye fene. Sőt: ha valamilyen csoda folytán nyernék, a nyereményemet felajánlanám mondjuk annak a politikusnak, aki kibírta, hogy ellenfelei ócsárlása nélkül mondja el ünnepi beszédét…