Vízummentes tüdőröntgen

A tagországok delegált bajnokai ugyanis nem tudnak megegyezni arról, hogy bevezessék-e az európai repülőtereken azt az új biztonsági szerkezetet, amely röntgenképszerű felvételt készít a kapun áthaladó utasokról. A ketyere – amely valójában egy letapogató radar – a ruhák alá rejtett bombákat és egyéb veszélyes eszközöket mutatja ki, igen nagy pontossággal. Itt a bökkenő, ugyanis az emberi testekről készült részletes felvételeken még az anyajegyek is felfedezhetők. Az átvilágítókészülék tehát súlyosan csorbítja az emberi méltóságot – mondják a német méltóságvédők, amire a francia készülékpártiak azzal érvelnek, hogy a személyiségi jogok sokkal súlyosabban sérülnek egy kézigránáttól. A kérdés tehát, hogy megengedhető-e a magánszférába, a kulturális, vallási vagy erkölcsi szemléletmódokba való beavatkozás a gerjedő (gerjesztett, nemkívánatos kihúzandó) terrormerényletek idején? Amire én kapásból válaszolnám, hogy semmi esetre sem – ha nem utaztam volna még repülőgéppel. Azokon a reptereken, ahol megfordultam, az ún. kétmodulos biztonsági rutint alkalmazzák, amelyből az első fanyar plafonbámulást és „tovább, tovább” csuklómozdulatot jelent. A második a gyakoribb, amikor az egyenruhás cerberus percekig azt játssza, hogy az utas arca nem hasonlít az útlevélbeli fényképéhez. Majd ki kell pakolni a zsebek tartalmát, szétnyitni a laptopot, átvilágíttatni a kézipoggyászt, leoldani a nadrágszíjat, áttipegni a fémdetektoros kapun. Esetleg jön a „bal kézzel kifűzöm a bakancsom, mert a jobbal a nadrágomat tartom” nevű, hatvan fölött nehezebben abszolvált mutatvány.

A logikus megoldást – fel kell szerelni az átvilágítórendszert, aztán az utas maga döntheti el, hogy az új vagy a hagyományos ellenőrzést választja – az euróbürokraták nem fogadták el. Pedig most, hogy Michael Chertoff amerikai biztonsági miniszter bejelentette, néhány hónap múlva vízummentesen utazhat a román felfedező az Újvilágba – ne legyen igazam –, nagy szükség lesz jól fungáló reptéri kapukra.