A lényeg – ismétlem –, hogy úgy tudjunk karácsonyra készülni, hogy kizárunk vagy minimálisra csökkentünk minden olyan járulékos tényezőt, ami zavarhat, lelki építkezésünk útjába állhat, vagy azt meggátolhatja. Persze többféle ilyen tényező lehet, de mert éppen e járványos időre kérdezett rá, ezért domborítottam ki az oltakozás szükségességét.

– A járvány minden területen korlátozza továbbra is az életünket. Ha a jelenlegi időszakban kicsit engedett is a fenyegetés szorítása, sok család van, ahol a szeretet ünnepén nem lehetnek egymás közelében a távol élő családtagok, az időseket, gyengébb egészségi állapotúakat óvni kell. Hogyan állhat hozzá a mai ember a bizonytalan helyzethez úgy, hogy az ünnep lélekben mégis gyümölcsöző lehessen?

– Hát igen, lelkipásztorként magam is látom, mennyire korlátozottak az eszközeink. Híveinket nem ildomos ilyenkor látogatnunk, meg kell értenünk őket, hogy nem mernek temploma jönni, még véletlenül sem próbálom erre őket befolyásolni. Amikor tavaly betiltották a templomi alkalmakat is, akkor az a döntés született a presbitérium részéről, hogy Facebookon, online közvetítsük azokat. Tudtommal a legtöbb gyülekezet ezt tette akkor. Amikor viszont újból nyilvánossá váltak az istentiszteletek, a legtöbben felhagytak ezzel.

Persze megvannak ennek a gyakorlatnak a veszélyei is: híveink leszokhatnak a templomlátogatásról. Mert elkényelmesedő társadalmunkban lehetnek olyanok is, akiknek jól jön, hogy nem kell korán felkelni, s bekapcsolva a tévét, akár pizsamában, fotelben, közben kávét szürcsölgetve is gondolhatják, eleget tettek Istennek való kötelezettségüknek, s úgymond „szőrmentén simogathatják hitüket”. Mindazonáltal, látva ennek veszélyét is, mégis az előbbi verzió mellett döntöttünk. Aztán szűkös eszköztárunkban ott van a telefonos kapcsolattartás, s benne – persze – az imádság.

Ez egy lehetséges elindulási pont, hogy a népegyházi origóból a hitvalló egyházba vezessük át híveinket. Persze, korántsem könnyű és sok sikert ígérő feladat ez, sok munkát és imádságot igényel.

– Mi a tapasztalata, a pandémia miatt és alatt a fiatal korosztálynak, az iskoláskorúaknak vajon változott-e az igazi, belső értékekhez való lelki hozzáállása? A járvány miatti veszélyérzet „közelebb viszi-e” az Istenbe vetett hithez az embereket?

– Sajnos, erre a kérdésre a sok korlátozó intézkedés és egyéb nyomorúságok miatt nem tudok válaszolni. Csak remélni tudom, hogy e csapásnak a sok negatív mellett akár ilyen pozitív következményei is lehetnek.

Mi egyéb lehetett ez, mint Isten kegyelme s az advent reménységének kiszélesedése? Áldott adventet és békés karácsonyt kívánok a Krónika olvasóinak! Hadd halljuk mi is az angyali szózatot: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.”