Olyan tanárokat kellene biztosítani, akik segítenek a gyerekeknek tanulni, felkészülni a vizsgákra.

„A gyerekeknek meg kellene kapniuk a megfelelő támogatást az iskola részéről, integrálni kell őket, felkészíteni az életre. Az erről rendelkező módszertan hiányos és elavult. A rendszer nem szolgálja ki a gyerekek igényeit, hiszen nagyon gyorsan jutnak információhoz, rengeteg sajátos élethelyzetet kénytelenek megoldani, és ebben mind szakavatott segítségre lenne szükségük” – részletezte a Maros megyei politikus. Hangsúlyozta, például a külföldön dolgozó szülők itthon maradt gyerekei is segítségre szorulnak, de abban is segíthetne az iskola, hogy feldolgozzák a szülők válását, vagy miként védekezzenek az internetes zaklatás ellen, másrészt a lemorzsolódást is szakmai segítséggel lehetne csökkenteni. „A megelőzés szempontjából nagyon fontos ez a módosítás, figyeljünk oda időben a gyerekekre, ne engedjük, hogy elkallódjanak, és a minisztériumnak kötelessége lenne ehhez szükséges erőforrást biztosítani” – mondta Csép Andrea.

Rámutatott: ő maga régóta küzd azért is a minisztériummal, mert a rendszerben nincs megfelelő létszámú iskolapszichológus, fejlesztő tanár és logopédus.

A képviselő két éve próbálkozik, hogy a módszertant megváltoztassák, jelenleg ott tartanak, hogy a minisztérium végre bekérte az Erőforrás és Nevelés-Tanácsadó Központok erre vonatkozó javaslatait. „Alapvető szolgáltatásokat kellene biztosítani, nem pénzhiányra hivatkozva megkerülni ezeket a problémákat” – összegezte a politikus.

Minden a pénzen múlik

„Jelenleg minden a pénzen múlik, holott az oktatási rendszerben beazonosított problémák megoldására pénzügyi erőforrásokat kellene rendelni” – fogalmazta meg kérdésünkre Kiss Imre. A Kovászna megyei főtanfelügyelő leszögezte, a sajátos nevelési igényű gyerekek mellé már most kellene fejlesztő tanárt alkalmazni, de erre nincsen anyagi keret.

– szögezte le a főtanfelügyelő.

Meglátása szerint különben hatalmas szükség lenne ezekre a szakemberekre, hiszen a segítségükkel sok gyereket benn lehetne tartani az iskolában. Ha figyelnének rájuk, segítenének óra közben, délután a házi feladat megoldásában, akkor elkerülnék a folyamatos kudarc­élményt, ami sok esetben végül oda vezet, hogy kimaradnak, vagy végleg kibuknak a rendszerből. A pedagógusok, az osztályfőnökök igyekeznek, de 25–30 fős osztálylétszámok mellett, lehetetlen minden diákra az igényeinek megfelelően odafigyelni, ez a nyugati országokban, ahol 10–12 fős osztályok vannak könnyen megvalósítható, részletezte Kiss Imre.

A meglevő törvényeket sem tartják be

„Jelenleg is vannak a törvényben jó szabályozások, melyek sok problémát megoldanának, ha betartanák ezeket” – fogalmazott eközben megkeresésünkre Szőcs Levente, a Kovászna Megyei Erőforrás és Nevelés-tanácsadó Központ vezetője. Kifejtette, jelenleg például

holott épp ott lenne a munkájukra leginkább szükség, hiszen a vidéki iskolákban magasabb a záróvizsgán rosszul teljesítők aránya.

„Minden évben kérem az állásokat, és a minisztérium nemhogy plusz alkalmazást hagyna jóvá, hanem a meglevő keretet is szűkíti” – panaszolta a központ vezetője.

Az oktatási törvény előírja ugyan, hogy minden 800 gyerek után kellene tanácsadó tanár, és 500 után logopédus, de ezt senki nem veszi figyelembe a minisztériumban, és ezért senkit nem vonnak felelősségre. A minisztériumi alkalmazottak csak a költségvetést nézik, semmi egyebet – fogalmazta meg Kiss Imréhez hasonlóan Szőcs Levente is, aki attól tart, hogy ha ezt a módosítást meg is szavazzák, a gyakorlatban úgysem fog megvalósulni. „A törvényhozók kipipálják, aztán a minisztérium nem ír hozzá módszertant, és ezzel meghal az egész. Hiába adnak papíron minden gyermek mellé tíz fejlesztő tanárt, ha senki nem kéri számon, hogy a minisztérium betartja vagy sem a törvényeket” – szögezte le Szőcs Levente.