Vakvágányra terelt múlt. A romániainak mondott első gőzmozdony, amelyet az 1872-ben Magyarországhoz tartozó Resicabányán gyártottak
Fotó: Szucher Ervin
Az elöregedés, illetve a nehézipar szinte teljes összeomlása szülte tömeges elvándorlás a resicabányai magyarságot is megtizedelte. Bár lelkes közösségépítőkből ma sincs hiány, a magyarság széteső szekerét nehezen sikerül mindig azonos irányba tolni.
2019. február 12., 09:372019. február 12., 09:37
A Salzkammergutból és Stájerországból Resicabányára telepített osztrák mesteremberek, a Szepes és Liptó vármegyéből oda költöztetett szlovák szakik rég elfogytak; jobbára elrománosodott utódjaik is már csak hírmondóban maradtak a bánsági településen. Pedig még Trianon után is háromszor annyian vallották magukat németnek, mint románnak. Az elöregedés és a nehézipar szinte teljes összeomlása szülte tömeges elvándorlás a helyi magyarságot is megtizedelte.
Az idősebb nemzedéket még érdekli a fel-fellángoló közösségi élet, a fiatalabbak – akik még nem hagyták el a Berzava menti települést – számítógépük és okostelefonjaik előtt lelik boldogságukat. Ami viszont ennél is elkeserítőbb, hogy a magyarság széteső szekerét sem sikerül mindig azonos irányba tolni Resicabányán.
A Nápolyi Királyság 1793-ban rendelt húszezer gránátja, a 19. század derekán gyártott első gőzgép, a több mint másfél száz esztendőre „visszanyúló” vasúti sínek, Magyarország első, 1872-ben pöfékelni kezdő gőzmozdonya mára legfeljebb emlék maradt. Mint ahogy a monarchiabeli Magyar Nyelvterjesztő Egyesület, a Brodnyánszky János műbútorasztalos által létesített többnyelvű munkásképző egylet, az önálló magyar iskola, Nagy Péter egyházi főgondnok, a tizenkilenc évig működő Resicai Lapok, amelynek végére Trianon tett pontot, vagy akár a szocialista korszak virágzó magyar művelődési élete.
Mindarról, ami szép volt, a resicabányai magyarok többnyire csak múlt időben beszélnek. A kívülálló azt hinné, hogy ez mindössze az idősödés jele, amikor megszépül a múlt, vagy legendává növi ki magát az elődök története. Pedig nem: a múlt század elején Németresica és Románresica községek egyesítéséből született településen élő magyarok mintha tényleg kissé megfáradtak volna, és nem hinnék, hogy még van tovább.
Sötét kilátások. Az a legnagyobb gond, hogy hiányzik az utánpótlást jelentő fiatalság
Fotó: Resicabánya polgármesteri hivatala
Pedig micsoda pezsgő közösségi és művelődési élet zajlott nem is olyan régen a Szemenik lábánál! A megőszültek most is nosztalgiával emlegetik azokat az időket, amikor a helyi magyarság színjátszó csoportja 1958-ban nagy sikerrel mutatta be a János Vitézt, a Teister bácsi, Cziczeri, Balogh, Dercze, Ürmöczky alkotta dalárda egyre másra kapta a meghívásokat, Maca néni örömmel varrta a fellépők ingeit, a 70-es években bemutatott, Falu végén kurta kocsma című összeállítás eljutott a Bánság minden szögletébe…
„Azok voltak az igazán szép idők! – sóhajt fel Pénzes Béla, a vaskohászati kombinát valamikori főmestere. – A Madosznak irodája volt a kultúrházban, most is emlékszem, a 66-os szoba volt a miénk. Az igazgató mindent megengedett, egy ideig jóformán azt játszottunk, amit akartunk. Amikor egy kis gond adódott, s az elvtársak valamiért húzták az orrukat, megoldottam: a húsfeldolgozó vállalattól vittem a fél disznót, és máris minden a lehető legnagyobb rendben volt.”
Előfordult, hogy a szüreti bálra hétszázötvenen váltottak belépőt, ami resicabányai szinten nem soknak, hanem rengetegnek számít. Nem volt olyan mulatság, amely ne húzódott volna el hajnalig – egy olyan időszakban, amikor a lakodalmakra is csak éjfélig adtak engedélyt. Jöttek az erdélyi színtársulatok, vendégszerepeltek a népi együttesek, nyüzsgött a nézőtér. Ám az évek teltével az erősödő kultúrcenzúra a magyar műkedvelőket is elérte. A Cigányszerelem című operettet nem sokkal a bemutató előtt tiltották be, a dalárda tagjait pedig arra próbálták rávenni, hogy igazoljanak át a román csoportba.
Rácz Virág Vilma lánya lehetne Pénzes bácsinak, de még így is szép emlékeket őriz a múlt rendszerből. Amikor apja az első rendezvényre készült vinni a tinédzserkorú gyerekeit, a testvérek sírva tiltakoztak, mert fogalmunk se volt, eszik-e vagy isszák-e a kultúrát. Ez 1985-ben történt; azóta el sem tudják képzelni az életüket magyar művelődési események nélkül. A középkorú hölgy büszkén vallja, teljes életét meghatározta a valamikori dalárda. Éppen ezért rögtön az 1990-es évek elején megalapította a néhai táncoktatóról, Cziczeri Béniről elnevezett együttest. Nem volt olyan bál a Bánságban, ahová ne őket hívták volna, Magyarországra pedig oly sűrűn jártak, mintha a szomszéd település határát lépnék át.
– szomorodik el a tősgyökeres resicai asszony.
Pénzes Béla és Rácz Virág Vilma az egykori kultúréletet siratja vissza
Fotó: Szucher Zsuzsanna
Nemcsak a fiatalokkal van gond, a vegyes házasságban élőket is nehéz megszólítani. Míg számos más erdélyi településen a román férjek, feleségek közül sokan szívesen bekapcsolódnak a magyar művelődési életbe, a resicabányai kultúrszervezők keserű tapasztalatokkal rendelkeznek. Pénzes Bélának főként a férfiakról van lesújtó véleménye; mint mondja, többségük „papucskormány” alatt tengődik.
A szerteágazó közösségi élet nem a szocializmus évei alatt kezdődött: Keresztes József református lelkész már jóval azelőtt felmérte a resicabányai magyarság igényét és potenciálját. Kilenc évtizeddel ezelőtt, 1928-ban megépítette a Templom és Iskola Központot, amely az istenházán kívül óvoda- és iskolaépületet, tanári lakásokat és paplakot foglalt magában. A feljegyzések szerint volt olyan évfolyam, amikor szeptemberi becsengetéskor száznegyven-százötven magyar diák sorakozott. A 48-as államosítási hullám csodával határos módon elkerülte az egyház nevére telekelt ingatlanegyüttest, azonban a rablási akció kiötlői a lelkészről nem feledkeztek meg. Munkáját ellehetetlenítették, majd koholt vádak alapján eltávolították. Ezzel lezárult a resicabányai magyarok első, leggyümölcsözőbb korszaka.
Nem is olyan régen egy újságinterjúban a helyi református lelkész, Megyasszai Attila azt fejtegette, hogy a szórványnak akkor lenne jövője, ha a magyar állam masszív tőkeinjekcióval, gazdasági „betelepítéssel” segítené. És akkor a fiatalok maradnának, s talán mások is jönnének… Jelen helyzet szerint kevés esély mutatkozik arra, hogy valaha is megtudjuk, mindez életképes elképzelés vagy hiú ábránd.
Székely Zsolt a lánya férjhezmenetele után, 2005-ben hagyta ott Szatmárnémetit a bánsági városért. Az idősödő mérnök könnyen feltalálta magát: előbb érdeklődni kezdett az RMDSZ és a helyi magyarság felől, aztán hamarosan bekapcsolódott a közösségi életbe. Ma már a Hóvirág dalkör oszlopos tagja; mint mondja, a szatmári barátai el is csodálkoztak azon, micsoda nótafává nőtte ki magát.
A magyarsárosi Szabó Anna, valamint a Szatmárnémetiből áttelepült Székely Zsolt és Cziple Günther megszerette a bánsági várost
Fotó: Szucher Zsuzsanna
„Otthon valamikor minden egyes születés- meg névnapot három napon keresztül ünnepeltünk, énekeltünk. De három-négy dalnál többnek még így sem ismertem a szövegét egyik végétől a másikig. Ma már több mint kétszázat fújok kívülről” – büszkélkedik. A történet egy teadélutánra vezethető vissza, amikor a társaság egyik tagja egy szöveggyűjteményt talált az irodai szekrény mélyében. Nem sokkal később egy szolnoki citerás kar volt az egyház meghívottja, fellépésük után pedig a magyarországiak arra biztatták vendéglátóikat, hogy próbálkozzanak ők is.
Cziple Günther is Szatmárról érkezett a bánsági ipari városba, de annak már idestova három évtizede. Ide szólt a mérnöki kinevezése, amit 1987-ben egy kisebbséginek lehetetlen lett volna fölülírni. Szabó Annát és férjét szintén a szocializmus vetette a Berzava partjára. Mindketten Maros megyéből származnak, színmagyar falvakban nőttek fel: az asszony Magyarsároson, a férfi Ravában. Időközben elváltak, lányuk Németországban telepedett le, de Szabóné semmi pénzért nem hagyná el Resicát, annyira megszerette a várost és a közösséget.
„Ez a sokszínűség a hagyományok hiányában és a kapcsolatok lazaságában mutatkozik a leginkább. Az itteni magyarok zömét nem érdekli a másiknak a sorsa, élete, de a közösségi programokba sem kapcsolódnak be egykönnyen. Sokan csak a magyar adók nézésében és az anyaországba való átruccanásokban élik ki magyarságukat” – véli Cziple, amikor a resicai magyarokra mint közösségre terelődik a szó.
A város büszkeségei, a parkban kiállított, egykoron itt gyártott gőzmozdonyok
Fotó: Szucher Ervin
Összetartó közösségről már csak azért sem lehet beszélni, mert
Akkor a Megyasszai Attila köré csoportosuló magyarok arra a következtetésre jutottak, hogy tisztes úton képtelenség leváltani az akkori megyei elnököt, Bálint Mihályt. A Krassó-Szörény megyei magyarság teljes leépülésétől a govondári anyanyelvű óvodák és az elemi oktatás felszámolásáig, a gondolkodó és tenni akaró személyek félreállítástól a román szavazók beszervezésével elcsalt választásokig sok mindent róttak a közelmúltban elhunyt RMDSZ-vezető számlájára. A központi vezetés nemcsak hogy szárnya alá vette a regnáló elnököt, de a következő évben Ezüstfenyő díjjal tüntette ki.
Rácz Virág Vilma bő fél évtizedig töltötte be a helyi RMDSZ-elnöki tisztséget. Aztán egy szép napon megelégelte, és lemondott. Sírt a lelke, hiszen úgy érezte, addigi munkája kártyavárként dől össze. Cziple Günther is azok közt van, akik előtt becsukódott a „tulipános láda”. Most is keserű szájízzel emlékszik arra a gyermektáborra, amelyet a Szemenik-hegység festői környezetében, a ferencfalvi tó partján 2007-ben szervezett.
– idézi fel a szakításhoz vezető okot Rácz Virág Vilma bólogatásai közepette az építészmérnök-közgazdász. A volt elnök asszonyt is megbotránkoztatta a felsőbb vezetés ukáza. Mint mondja, egy-egy RMDSZ-csúcsvezető bankszámlája vastagabb, mint a táborban részt vevő harmincöt-negyven Krassó-Szörény megyei magyar gyermek szüleinek az összvagyona.
Kun László, az RMDSZ-közeli Platanus Kulturális Egyesület vezetője másként látja a dolgokat. Szerinte a református pap az, aki a vitát gerjesztette. Mert hát hol írja, hogy románokat nem lehet felvenni az RMDSZ-be? Mint ahogy azt sem, hogy aki ma tagságot szerzett, holnap ne szavazzon. Ilyen körülmények közt, közel egy évtized elteltével a 2010-es tisztújítás után, van-e esély a béke megkötésére? „Rajtam nem fog múlni, hiszen eddig is próbáltam közvetíteni” – állítja az ideiglenesen Bálint helyébe lépett Kun.
Apadásban. Mára mintegy 1500-ra zsugorodott a magyarság lélekszáma
Fotó: Resicabánya polgármesteri hivatala
A resicabányai magyaroknak valamiféleképpen tovább kellett és kell lépniük: mind az ominózus választáson, mind pedig az RMDSZ-elnök hirtelen halálán. A kiábrándult magyarok nem álltak be más pártba, mert a lelkész szerint az még nagyobb megosztáshoz vezetett volna. Megyasszai újjáalakította a valamikori Templom és Iskola Szórványegyesületet, a parókián egy tíz-tizenöt fős, többnyire vegyes házasságból származó gyermekből álló csoporttal megnyitotta a meghosszabbított programú anyanyelvű óvodát, pedagógusokat hozott és alkalmazott, telket vásárolt, és játszóteret készül építeni.
Megyeszerte beindult a Petőfi-program, és lépcsőházról lépcsőházra próbálják feltérképezni a környékbeli városok, Nándorhegy, Boksánybánya, Oravicabánya, Aninabánya, Újmoldova magyarságát. Ébresztő néven havilapot adnak ki, bekapcsolódnak a Bánsági Magyar Napok rendezésébe, ismét hívogatni kezdték a városba a temesvári színházat, a gyermekeket téli nyelvápoló táborba küldik, magyar bálokat szerveznek.
Ezzel párhuzamosan a Platanus is szervezi a maga hagyományőrző tevékenységeit, támogatja a daloskört és a római katolikus plébános vezette kórust. A nagy gond csupán az, hogy sem az egyik, sem a másik oldalon nem bukkan fel az utánpótlást jelentő fiatalság. És ez egy olyan megállapítás, amelyben mindkét fél képes egyetérteni.
Mintegy százezer szavazattal többre számít a most vasárnapi államfőválasztáson Kelemen Hunor az öt évvel ezelőtti 357 ezer vokshoz képest.
Vasárnap reggelre a rossz időjárás által érintett összes Hargita megyei településen helyreállt az áramszolgáltatás – tájékoztatott a Hargita megyei katasztrófavédelmi felügyelőség.
Szombat délután az összes vasútvonalon továbbra is télies körülmények között közlekedtek a vonatok, különösen a iaşi-i és brassói regionális kirendeltség körzetében, a sűrű havazás és az alacsony hőmérséklet miatt – számolt be a CFR.
Tizenegy Hargita megyei település közel 4000 lakójának háztartásában még mindig szünetel az áramszolgáltatás, miután a heves havazás és az erős szél megrongálta az elektromos hálózatot.
A szél erősödésére és hóviharokra figyelmeztető előrejelzést bocsátott ki szombaton az Országos Meteorológiai Szolgálat 23 megyére.
Tűz ütött ki szombat hajnalban egy székelyudvarhelyi tömbházban, tíz lakót evakuáltak.
Közös tudományünnepi rendezvény tartott az EME és a KAB. Az ünnepi alkalom a kolozsvári Protestáns Teológia Intézet dísztermében köszöntésekkel és megemlékezéssel kezdődött.
Az egyházi média szerepét és működését járta körül a kolozsvári Vallásszabadság Házában pénteken rendezett panelbeszélgetés és előadás, amelyen a legfontosabb erdélyi egyházi, vallásos sajtóorgánumok képviselői és kutatók vettek részt.
Országhatárokon kívül és belül újra minden nap meg kell harcolni azért, hogy magyarként élhessünk, méltósággal, szabadon – mondta Magyar Levente államtitkár pénteken Nagyváradon.
Rossz időre figyelmeztető vörös, narancssárga és sárga jelzésű riasztásokat adott ki pénteken az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM).
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!