„Az utolsó értékbecslési jelentés 466 ezer euróra vonatkozott, de a végleges árat nyilván a tárgyalások határozzák meg, mint ahogyan még azt sem tudjuk pontosan, hogy mekkora befektetésre lesz szükség a felújításához” – magyarázta lapunknak Horia Carţiş Bihar megyei tanácselnök, Cornel Popa kabinetfőnöke. A sajtószóvivői teendőket is ellátó illetékes emlékeztetett, hogy a gróf Tisza Kálmán által még a 19. században épített, műemléknek számító kastély területén egy, a Bihar Megyei Szociális- és Gyermekvédelmi Igazgatóság által felügyelt központ működik fogyatékkal élők számára. A megyei önkormányzat ezért az igazgatóságon keresztül havi ezereurós bérleti díjat fizet, ám az örökösök, Tisza Kálmán és Tisza György korábban írásban jelezték: nem áll szándékukban meghosszabbítani a 2003-ban megkötött és tavaly év végén lejárt bérleti szerződést, ugyanis eladnák a 2002-ben viszszakapott kastélyt. „Az ott élők megszokták a helyet, nem lenne egyszerű hirtelen kiragadni őket abból a környezetből, és elköltöztetni a lakókat” – indokolta a vásárlást Carţiş.
A csegődi birtok arisztokrata lakóit az 1945-ös államosítás után, 1949. március 2-áról harmadikára virradóra marosvásárhelyi kényszerlakhelyre száműzték. A mintagazdaságot felszámolták és eleinte sportüdülőt, és a román labdarúgó-válogatottnak is otthont adó edzőközpontot létesítettetek a kastélyban és területén. A hanyatlásnak indult épület később a „rémálmok” házává vált.
A rendszerváltás előtti években a Ceauşescu-rezsim oda száműzte azokat a fogyatékkal élő gyermekeket – és sokszor az egészségeseket is – akiket „gyógyíthatatlannak” minősítettek. Sokan csak „kivégzőtáborként” emlegetik, hiszen 1987 és 1990 között 180 gyermek veszítette ott életét az embertelen bánásmód miatt. A csegődi központban a rendszerváltás előtt történt szörnyűségek 1990-ben bejárták a világot, miután a német Spiegel TV által forgatott dokumentumfilm feltárta, ahogyan a kiéheztetett betegek, állami gondozott gyermekek saját fekáliájukban, rácsok között, ruha nélkül összebújva dacoltak a téli hideggel a fűtetlen épületben.
A túlélők közül többen ma is ott élnek – tudtuk meg Daniela Nistortól, a központ vezetőjétől. A körülmények azóta nyilván megváltoztak: a rendszerváltás után külföldi támogatással új épületeket emeltek a birtokra, és a kastély is használhatóvá vált, a megyei önkormányzat tájékoztatása szerint az elmúlt években költöttek az ottani infrastruktúra szinten tartására. Csakhogy a kastély felújításához „rengeteg” pénz kellene. „Ezért nagyon nehéz szívvel, de úgy döntöttünk megválunk a kastélytól” – magyarázta a Krónikának a jelenleg is Marosvásárhelyen élő Tisza Kálmán. A grófi család leszármazottja testvérét és ügyvédjét bízta meg a tárgyalásokkal, ezért erről nem kívánt nyilatkozni. Tény azonban, hogy bár a tárgyalások régóta húzódnak, az árban egyelőre nem tudtak megegyezni a felek. A megyei tanács egy idei határozatának indoklása szerint az örökösök 800 ezer eurót kértek, ám ezt az önkormányzat sokallta, ezért felkért egy brassói céget az értékbecslésre. A szakértők a kastélyt 450 ezer euróra, a raktárt több mint 43 ezer euróra, a területet négyzetméterenként 6,40 euróra becsülték. Csakhogy a megyei tanács az utóbbi összeget is túl magasnak találta az aktuális piaci árakhoz viszonyítva, ezért egy második szakvéleményt is kért, amely alapján most a feladattal megbízott képviselők megkezdhetik a hivatalos tárgyalásokat.