Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés?

Ipari forradalom és sztrájk

A munkaidő 8 órás hosszúsága a brit ipari forradalomra vezethető vissza, amikor fix munkaidőre volt szükség, hogy minél több terméket tudjanak előállítani a gyárakban. 1817-ben azonban jött Robert Owen gyártulajdonos, akinek a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás szlogent köszönhetjük – akkoriban egyébként a 10-16 órás munkanap számított általánosnak. Ugyan több kisebb tüntetést, illetve sztrájkot is tartottak az új rendszer érdekében, azonban a mozgalom hamar kifulladt, mert törvényi szabályozás híján ezeket az alkalmazottakat hamar elbocsátották, és más gyárak sem voltak hajlandóak felvenni őket.

Habár 1847-ben a nők és gyerekek munkaidejét 10 órában maximalizálták Nagy-Britanniában és gyarmatain, egészen 1856. április 21-éig a kérdésben nem történt előrelépés. Ezen a napon léptek sztrájkba az ausztráliai Melbourne városában a kőművesek és építőmunkások, hogy a Melbourne-i Egyetemtől az ausztrál parlamentig menetelve követeljék a 8 órás munkaidő bevezetését a kontinensen.

Akciójuk sikerrel zárult, még csak a fizetésük sem lett kevesebb a rövidebb munkaidő ellenére. 1886. május 1-jén chicagói munkásszakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolcórás munkaidőért – írja a Wikipedia. 1926-ban pedig Henry Ford bevezette a nyolcórás munkanapot, megduplázta a fizetéseket, és két év alatt megduplázta a bevételt, hiszen a termelékenység is megnőtt.

Buzgóság és hatékonyság

„A boldogsághoz és jóléthez vezető út a munka csökkentése meghatározott, szervezett keretek között” – vallotta Bertrand Russell brit filozófus. Az infografika szerint a nyolcórás munkanap már nem összeegyeztethető az életvitelünkkel és az újabb munkamódszerekkel, a buzgóságot pedig összekeverik a hatékonysággal, miközben a túlórázás káros, mert fáradtak, frusztráltak, stresszesek leszünk tőle, és kevésbé leszünk hatékonyak, valamint elkötelezettek a munkánk iránt – olvasható a Dívány.hu-n.

„Ha csak akkor dolgozunk, amikor a leghatékonyabbak vagyunk, akkor az élet sokkal produktívabb és élvezetesebb lesz” – állítja Timothy Ferriss amerikai vállalkozó és több sikeres tanácsadó könyv szerzője. Vagyis érdemes a komolyabb, nehezebb feladatokat akkorra időzíteni, amikor úgy érzi az ember, hogy nagyon hatékony, és bármennyire is jól hangzik a „multitasking”, vagyis hogy egyszerre több feladattal foglalkozunk, ajánlatos egyszerre csak egy dologra koncentrálni.

A munkaidő beosztása

A szakemberek különböző módszereket ajánlanak, amelyekkel könnyebbé tehető a nyolcórás mun­kanap. Ilyen a 15 perces szünet beiktatása. Ha valaki számítógép előtt dolgozik, akkor minden órában fel kell állnia az asztaltól, de ez nem jelenti azt, hogy ne dolgozhatna közben. Viszont a 15 perces szünet az szent, és kettőt kell beiktatnia a napjába, egyet délelőtt, egyet pedig délután. Ha nem akar sétálni, akkor az olvasás, firkálgatás vagy egy meditációs gyakorlat is megteszi.

Jó tudni, hogy délután háromkor vagyunk a legkevésbé hatékonyak, így érdemes ekkorra időzíteni a délutáni pihenőt. Másik lehetőség felosztani a munkát másfél órás szakaszokra, és mindegyikhez rendelni egy feladatot. 90 perc után jöhet a pihenés. Ennek a felosztásnak az az alapja, hogy az agyunk 90-120 percnél tovább nem tud folyamatosan figyelni, vagyis másfél-két óra után mindenképpen szükségünk van egy kis szünetre.

Persze ez csak pár ötlet, és mint az élet annyi más területén, itt sincsenek olyan szabályok, amelyek mindig mindenkire érvényesek, vagyis magunknak kell kikísérleteznünk, hogy esetünkben milyen módszer válik be igazan. A lényeg, hogy állítsunk fel fontossági sorrendet, és próbáljuk kiiktatni a zavaró tényezőket. Igazából nem az időt, hanem az energiánkat kell megtanulni beosztani.

A munkaidő hossza az ember saját döntése

Egy nemzetközi kutatás szerint nagyobb eséllyel kapnak gutaütést azok, akik sokat dolgoznak. A Lancet című szaklapban megjelent eredmények már meglévő vizsgálatok adatainak újraelemzéséből születtek.

Heti ötvenöt vagy annál több munkaóra esetén egyharmaddal nő a stroke kockázata azokhoz képest, akik csak 35-40 órát dolgoznak hetente – derült ki egy nemzetközi elemzésből, amely 25 hasonló tudományos tanulmányt foglalt össze és elemzett ki. Az Informed.hu oldalon olvasható összegzés szerint a kutatók a különböző leterheltség hatását vizsgálták a szívbetegségek és a stroke gyakoriságára. Csaknem 529 ezer férfi és nő egészségének alakulását követték végig hosszú távon stroke és 604 ezer résztvevőét akut szívbetegség tekintetében.

Az elemzés szerint a heti 35-40 munkaórához képest a 41-48 órát dolgozók esetében tíz százalékkal, tehát statisztikailag elhanyagolható mértékben nőtt a stroke kockázata, 49-54 órás munkaidő esetében azonban már 27 százalékos volt a növekedés. A szívkoszorúér betegségek tekintetében ugyanakkor még a legmegterheltebb csoport esetében is csak 13 százalékkal nőtt a stroke kockázata.

„A munkakörülmények közegészségügyet befolyásoló nagyon fontos tényezők. Bizonyos meghatározó körülményeket nehéz megváltoztatni, ilyen például a földfelszín alatti munka, a klíma és a káros anyagok hatása. A munkaidő hossza azonban az ember saját döntése. Ha a hosszú munkaórák veszélyt jelentenek az egészségre, akkor meg kell találni a lehetőséget a helyzet változtatására” – írta Urban Janlert, a svédországi Umeai Egyetem kutatója.