Ki a megalázott: a diák vagy a tanár?

Elena Tudor a gyermekek jogainak nemzetközi világnapja, november 20. alkalmából tartott bukaresti sajtótájékoztatón azt mondta, a romániai törvények tiltják, hogy az iskolában megalázó bánásmódban részesítsék a tanárok a diákokat. Tilos a testi fenyítés minden formája, ugyanakkor törvényszegésnek számít a térdeltetés, a sarokba állítás vagy az, ha a tanár arra kényszeríti a diákot, hogy állva vegyen részt az órán.

A sajtótájékoztatón elhangzott: a törvényszegő pedagógus 1000–2500 lejes bírsággal sújtható. Elena Tudor úgy fogalmazott, nem bírságolják meg a pedagógust, ha csupán egyetlen alkalommal fordul elő, hogy megsérti a diákot, akkor viszont igen, ha megállapítást nyer, hogy viszonyulása negatívan hat a kiskorú lelki életére, tanulási eredményeire vagy otthoni viselkedésére. A jogszabály szeptember végén jelent meg a Hivatalos Közlönyben, alkalmazásának szabályzatát még nem fogadta el a kormány.

Néha elkerülhetetlen a büntetés

„Nem helyeslem, hogy testi fenyítésben részesítse a pedagógus a diákot, és azt sem, hogy megalázza. Az ilyesmi ugyanis csak ellenkezést, ellenállást vált ki a gyerekből és fokozza az agresszivitását\" – mondta el a Krónika kérdésére Dáné Gabriella kolozsvári iskolapszichológus. A szakember rámutatott, a megbírságolás viszont a pedagógus számára megalázó, ugyanakkor egyre több a tanárellenes intézkedés.

„Az iskolában adódó problémákat meg kell valahogyan oldani. A kényes helyzetek esetfüggőek, nem lehet őket egységesen kezelni. A testi fenyítéssel és megalázással nem értek egyet, de vannak helyzetek, amikor a diák büntetése elkerülhetetlen. Nem kellene pénzbírsággal sújtani a tanárt, hiszen ezeket a helyzeteket sokféleképpen lehet értelmezni. A gyerek is túlozhat, amikor a tanárra panaszkodik, illetve egyes esetekben a szülők is visszaélhetnek a helyzettel\" – fejtette ki Dáné Gabriella.

Szigorral kell szeretni a gyereket

„Nem szeretem, ha a diákot megalázza a tanár az iskolában. Nem vezet jóra, ha a gyerek – és a pedagógus is – hazaviszi a lelkében a feszültséget, viszont akadnak olyan helyzetek az iskolában, amelyeket nem lehet büntetés nélkül megoldani\" – mondta el megkeresésünkre Bogdán Emese, a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola testneveléstanára.

A pedagógus az iskolapszichológushoz hasonlóan úgy vélekedett, az iskolai konfliktusok megoldása helyzetfüggő, és minden tanárnak megvan a saját módszere a problémák kezelésére. Mint kifejtette, véleménye szerint nem olyan módszerekkel kell büntetni a gyereket, amelyek megalázzák, hanem olyanokkal, amelyek megérintik.

„Ha azt mondjuk neki: nagyon nagyot csalódtam benned, valószínűleg többet érünk el, mint ha a társai előtt megszégyenítjük. Ugyanakkor lényeges, hogy a gyerek tudatában legyen annak, meddig mehet el és milyen szabályokhoz kell igazodnia ahhoz, hogy ne adódjanak kínos helyzetek. Ezeket a szabályokat pedig a tanárnak kell leszögeznie. És természetesen közbe kell avatkozni, ha a gyerekek összeverekednek, illetve meg kell oldani azt a helyzetet is, amikor egyetlen gyerek rendetlenkedik órán és nem hagyja figyelni a többeieket\" – mutatott rá Bogdán Emese.

Azt is kifejtette, rosszul értelmezett szabálynélküliség, túlzásba vitt gyerekközpontúság irányába mozdulhatnak el a manapság egyre inkább érvényesülő nevelési elvek, és a tanár sok esetben sarokba van szorítva. „Lehet, hogy klasszikus, vagy egyesek szerint maradi pedagógus vagyok, de meglátásom szerint szigorral, szabállyal kell szeretni a gyereket és akkor barátságban maradunk\" – mondta a testneveléstanár.

„Sok szenátor együtt maga a pokol\"

„Szülőként nyilván egyetértek azzal, hogy ne üssék meg a gyereket a tanárok az iskolában, ha viszont rászolgál, igenis állítsák sarokba, vagy vigyék az igazgató elé: tudatosítsák benne, hogy helytelenül viselkedett\" – mondta el a Krónikának Székely Kinga Réka háromgyerekes homoródszentpéteri édesanya. Úgy fogalmazott, tapasztalata szerint manapság a szülőknek nem jut idejük arra, hogy ráneveljék gyereküket, miként kell csapatban, közösségben együtt dolgozni.

„Az ókori Rómából származik a mondás, miszerint egy szenátor egyedül angyal, viszont ha sok szenátor kerül egy helyre, az maga a pokol. Valahogy így van a gyerekekkel is, amikor közösségbe kerülnek: mindenik ki akar tűnni a többi közül, bolondját járatja a többiekkel, és esetenként a tanárokkal is. Nem elfajzottak, csak természetszerűleg feszegetik a határokat. És itt fontos a tanár szerepe: el kell érnie, hogy a gyereknek legyen felelősségérzete azzal kapcsolatban, amit cselekszik, és tudatában kell lennie annak is, hogy igazodnia kell bizonyos szabályokhoz\" – fejtette ki Székely Kinga Réka.

Arra is kitért, jónak tartja, ha valamiképpen megbüntetik a diákot az iskolában, ha kiállítják például a többiek elé, hiszen így megszívleli az egész osztály. \"Az egyik gyerekem iskolájában például jeggyel büntetnek: rosszul viselkedtél ezen vagy ezen az órán, kettest kapsz. Nem tartom helyesnek, hiszen ezekkel a jegyekkel nem a diák tudását minősítik, a gyereknek pedig elmegy a kedve a tanulástól. Más módszerekkel kellene büntetni\" – mutatott rá Székely Kinga Réka.