Sok feleség rémálma válhat valóra, ugyanis tudományosan megállapították, hogy a tartós férfibarátságok kulcsa a közös kocsmázás, a nők közti barátság titka pedig a kommunikáció. A tudósok arra voltak kíváncsiak, min múlhat, hogy bizonyos barátságok egyszerűen eltűnnek az életünkből.

Az Amerikai Tudományfejlesztési Szövetség (AAAS) éves találkozóján, Bostonban beszélt a kutatásról Robin Dunbar, az Oxford Egyetem evolúcióbiológusa. A kutatásban harminc olyan diákot vizsgáltak, akik utolsó évüket töltötték a középiskolában: arra kérték őket, hogy állítsanak össze részletes listát barátaikról, illetve arról, hogy melyiküket milyen közel érzik magukhoz. Néhány hónap múlva, az utolsó vizsgák után néhányan otthagyták szülővárosukat, mert egyetemre mentek. A résztvevőket és szociális kapcsolataikat ezután 9, majd újabb 18 hónapig követték – írta az Index.hu.

A kutatás alapján kiderült, hogy a férfiak számára elengedhetetlen, hogy találkozzanak egy-egy pofa sörre barátaikkal, ugyanis ez hozzásegíti őket a tartós barátságok fenntartásához. Ezzel szemben a tartós női barátságok kulcsa a kommunikáció. Hogy a lányok barátsága később, felnőttkorban is megmarad-e, attól függ, hogy milyen sokat beszélnek egymással, akár telefonon is, ha személyesen nem nyílik rá alkalmuk – mondta a kutató. Ez a szokás egyáltalán nem feltétele a férfiak barátságának, együtt menni focimeccsre, kocsmába viszont igen. Ez egy feltűnő különbség a nemek között – tette hozzá Dunbar.

Az ivás illemszabályai a paraszti hagyományban

Az ivás nagymértékben szimbolikus cselekmény, ezért lényegesek azok a mozzanatok, amelyek mintegy átemelik ebbe a szférába – olvasható a Magyar Néprajz nyolc kötetben című kiadvány Társadalom – a paraszti illem című részében. Az ivás etikettje tulajdonképpen arról szól, miként lehet a társadalmi kapcsolatokat fenntartani és szimbolikus értékekkel ellátni. A szőlőtermelő vidéken a pincézésre való meginvitálás a barátság legkifejezőbb gesztusa volt. Egy 19. századi szerző egyenesen a „nagy magyar barátság” kárhozatos tettének nevezi a közös őszi/téli pincézéseket, mivel addig tartottak, míg „húsok s borukban tart”, s így a nyári munkák idejére nemcsak inni-, de ennivalójuk is alig maradt.

Azzal, hogy a gazda saját borával tiszteli meg vendégét, nemcsak barátságát nyilvánítja ki, de valami módon le is kötelezi, tulajdonképpen szimbolikus tőkét gyűjt. Ezért is van nagy hangsúly a kínálás barátságosságán, az ivást társadalmi aktussá nyilvánító szimbolikus gesztusokon. A házigazdának újra és újra kínálni, „köszönteni” kell vendégét: „Tessék, fogadjad!” „Isten éltessen minket!” – mondják minden poháremeléskor. A vendégnek is illett a köszöntést viszonozni, és illett dicsérnie a bort, még akkor is, ha az már-már ihatatlan volt. Igen gazdag volt a tréfás ivási köszöntések folklórja, mint: „Bort iszik az útonjáró, akár paraszt, akár báró!” Ha a házigazda megfeledkezik a kínálásról, vendége tréfásan figyelmezteti: „Elfelejtkeztél a jó nevelésről!”
Poharazgatás és kvaterkázás

A szemnek is meg kellett adni a magáét, ezért ivás előtt szemmagasságba emelték a poharat, és átnéztek rajta, ezután még magasabbra emelték, s ekkor mondták a köszöntőt. A hagyományos magyar borozás a poharazgatás, lassan iszogatás, miközben beszélgetnek, történeteket mondanak (kvaterkáznak). A vendéget is kötelezte az illem, nem volt ildomos gyorsan, egy szuszra kiinnia a poharát, csak a pohár felét. Mihályfán három pohár borral kínálták meg a vendéget, azon az alapon, hogy: „Három a magyar igazság.”

Az idő és ital szinte tüntető rászánása fontos illemszabálya volt a közös ivási alkalmaknak. Ugyanezért a sietség és a spórolás bármely apró jele sértésszámba ment. Az iváshoz hozzátartozott a koccintás is. Ennek is megvolt a szabálya: vigyázni kellett, mert ha valaki nem a pohár oldalával koccint, hanem a fenekével, akkor az azt jelenti, hogy a többit lenézi. Másutt meg éppen az volt a szokás, hogy nemcsak a pohár tetejét, de az alját is összekoccintották. A hagyományos férfiivóhelyek redukálódásával a kocsma jelentősége a férfiak kapcsolattartásában megnőtt. Korábban „leginkább csak a dologtalan és szolgálat nélküli fiatalság”, meg a „korcsmás emberek” jártak oda. A kocsma ugyanakkor fontos helyszíne a férfiak kapcsolattartásának.