A hála nem politikai kategória – sokadszor bizonyosodott be ez azt követően, hogy Klaus Johannis, a német származású, de magát hivatalosan román nemzetiségűnek mondó jelölt a magyarok szavazatainak köszönhetően megnyerte a 2014-es elnökválasztást.
Klaus Johannis nyugodt lehet: egy államfőnek bármilyen körülmények között kijár a tisztelet, a legendás székely vendégszeretet pedig szintén garanciát jelent arra, hogy nem érik kellemetlen meglepetések Hargita és Kovászna megyei látogatása során.
Biztosan akadnak, akik jó eredménynek tekintik, hogy a végleges adatok szerint az érettségizők 72,9 százaléka érte el a 6-os fölötti átlagot, és persze olyanok is, akik erre legyintenek.
Egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy a 2009-es elnökválasztáson állítólag elkövetett választási csalás kivizsgálására létrehozott parlamenti vizsgálóbizottságnak valójában egyetlen célja van: Laura Codruţa Kövesinek a „kilövése.”
A román politikusokat időnként a hatalmába keríti egyfajta forradalmi láz, és ilyenkor merészebb – máshol unortodoxnak mondott – kezdeményezéseket is nyíltan fel mernek vállalni.
Ha valaki komolyan azt gondolta volna, hogy Trump az oroszok embere, a csütörtöki varsói események nem ezt a forgatókönyvet látszanak beigazolni.
Ma, a 21. században, a civilizáció csúcsán díszelgő Európai Unió egyik tagállamának számtalan településén rettegésben élnek az emberek.
Az égvilágon semmi kivetnivaló nincs abban, ha egy igazságügy-miniszter kezdeményezésére a bírák és ügyészek szakmai felügyelete vizsgálatot indít egy adott ügyészség tevékenységének kiértékelésére.
A világ – legalábbis szűk térségünk – legröhejesebb és sajnos egyben legtöbb kárt okozó kormánypártjaként vonulhat be a Szociáldemokrata Párt (PSD) a történelembe.
Teljesen fölösleges, de legalább annál ártalmasabb közjáték végére került pont azzal, hogy a parlamenti többség az RMDSZ közreműködésével bizalmat szavazott Mihai Tudose kormányának.
Liviu Dragnea nem haragszik az RMDSZ-re. Immár kiderült, a Sorin Grindeanu kormányfő kicsinálása érdekében indított flúgos hadjárat utolsó csatája előtt a magyar szövetség a véltnél jóval kevesebbet kockáztatott.
– Annyi mesét tudok, hogy három nap es kéne, amíg összeszámlálnám. – Tudok eleget, de nincs kinek mondjam – jegyezték meg azok a moldvai csángó idős asszonyok, akik a Bákó megyei Lujzikalagorban gyűltek össze nemrég egy mesemondó rendezvényen.
Siralmas. Ez a jelző a legalkalmasabb annak kommentálására, hogy a román balliberális koalíció Mihai Tudosét terjesztette fel a miniszterelnöki tisztségre.
„Megértem és tisztelem azt a büszkeséget, ami a magyarokat eltölti ezen a rendkívüli napon, ebben osztozom Önökkel”.
Az elmúlt napok romániai politikai válsága, háttéralkui és machinációi, amelyeknek az RMDSZ is aktív részese volt, végképp megmutatták, mennyit ér a magyar szervezet immár több mint két és fél évtizede hirdetett elmélete.
Megtörténhet, Liviu Dragnea úgy jár a saját miniszterelnöke ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványa sikerével, mint a tábornok, aki megnyeri ugyan az ütközetet, ám a vérre menő csata után kénytelen rádöbbenni, hogy hadsereg nélkül maradt.
Micsoda káosz, csillapíthatatlan hataloméhség, eszement erőfitogtatás, a parlamentben és a kormánypalotában eluralkodó politikai idiotizmus kellett ahhoz, hogy az RMDSZ az elmúlt bő másfél évtized legfontosabb megvalósításainak kapujába kerüljön!
Nyugodtan garázdálkodik a székelyföldi portán a medve, háziállatokkal végez, a gazda ki sem mer menni az udvarra, és ha a 112-es sürgősségi számot hívja, azt a választ kapja: sajnálják, nem tudnak segíteni.
Látogatottsági adatok