HIRDETÉS
Természetesen ilyen körülmények között Liviu Dragneának, a Szociáldemokrata Párt elnökének sem hihetünk, aki márciusban azt merte kijelenteni, hogy a parlamenti mandátumuk végéig, azaz 2020 decemberéig teljes egészében elkészül az észak- és a dél-erdélyi aszfaltcsík is. Hiszen előbbin, a hírhedt Bechtel-sztrádán – amelyre anno több mint egymilliárd eurót költöttünk – továbbra is csak 52 kilométer használható. A 415-ből.
A Borsot egyszer majd Brassóval összekötő pályán itt-ott dolgozgatnak, de a munkálatok üteme elkeserítő. Az pedig egyenesen bosszantó, hogy például az Aranyosgyéres és Marosvásárhely közötti szakaszokon immár nem a pénzhiány vagy a végeláthatatlan óvások késleltetik az átadást, hanem a hatóságok érdektelensége, hozzá nem értése.
A közútfejlesztést figyelemmel követő Pro Infrastructura egyesület a napokban azt közölte, hogy nem az építők hibája a lassúság, ugyanis bürokratikus akadályokba ütköznek: például az állami szervek képtelenek kiadni a környezetvédelmi engedélyt, amely nélkül nem lehet elkezdeni a munkát. Szintén finoman szólva visszás, hogy az öt szakaszra osztott Gyéres–Vásárhely-távon hiába állnak jól az egyik részen: ha el is készülnek vele, nem lehet átadni a forgalomnak, ugyanis meg kell várni, hogy a szomszéd is végezzen.
A jelenlegi kormány nagy elődje, az Adrian Năstase vezette kabinet által 2003-ban aláírt, végül felbontott Bechtel-szerződéssel rengeteg pénzt veszített az ország, éppen ezért a szegény, pórul járt Románia engedélyt kapott Brüsszeltől, hogy a továbbiakban európai uniós forrásokból fedezze a költségeket. Bár az építővállalatok eddig nem panaszkodtak pénzhiányra, nagy a gyanúnk, hogy ez nem lesz mindig így, ugyanis Bukarest még az ingyensegítséget is képtelen kihasználni.
Tavasszal például három hónap alatt egyetlen eurót sem hívott le Bukarest a strukturális és kohéziós alapokból, mégpedig azért, mert nem voltak képesek akkreditáltatni a források lehívásáért felelős hatóságokat. Hogy miért? Mert nem működött a programok lebonyolításához szükséges informatikai rendszer.
Nevetséges még akkor is, ha júliusban sikerült megoldani a problémát. A 2014–2020-as költségvetési időszakban Romániának kiutalt 22 milliárd euróból eddig az összeg több mint 10 százalékára sikerült érvényes szerződést kötni, ami szakértők szerint nagyon kevés. Pedig lenne mire költeni, csak hát ezekkel az eurókkal biza tisztességesen el kell számolni, ami egyeseknek – például a százmilliókat nyomtalanul elnyelő Bechtel-szerződés után – már nem buli.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások ...
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
