HIRDETÉS
Igazából nem is kellett, hiszen az iránymutatás már megtörtént, most szombaton elhangzott előadása pedig dióhéjban tartalmazta mindazt, amit a magyar miniszterelnök és kormánya az elmúlt időszakban vallott családról, nemzetről, a világról, a kontinensről (benne közép-kelet-európai térségünket), migrációról, Brüsszelről vagy éppenséggel Sorosról.
Az idei miniszterelnöki beszéd (vagy hogy a tusványosi szlenget használjuk: az „Orbán-koncert”) legfőbb újdonsága talán abban rejlik, hogy előadója kertelés nélkül megosztotta a gondolatait hallgatóságával. Orbán Viktor eddig sem volt az a visszafogott politikusfajta, aki hosszasan kerülget egy-egy témát, viszont korábban sokszor másként írt körül bizonyos, kormánya programjába tartozó alapvetéseket.
Most például nyíltan megnevezte családtámogatási politikája anyagi forrását: „elveszem a multiktól”. Ez is annak a napjainkban végbemenő paradigmaváltásnak a része, amelynek során a világ nagy részén sikerült ledobni a politikai korrektség béklyóit, nevén nevezve olyan dolgokat is, amelyek korábban még tabunak számítottak.
Ebben a kontextusban az idei Tusványoson kimondattak egészen újszerű, számunkra, erdélyi magyarokra különösen érvényes tételek is. Mégpedig a 2018-as anyaországi választásokkal összefüggésben Orbán Viktor például egyértelművé tette, hogy nem véletlenül helyezte új alapokra az elmúlt pár évben a Fidesz és az RMDSZ viszonyát, szerinte ugyanis „egyvalamin nincs mit gondolkodni: kire szavaznak az emberek”.
Mindez persze egyáltalán nincs az RMDSZ-szel szemben álló erdélyi magyar politikai tábor – amúgy Fidesz-hű – képviselőinek, sőt a szövetségből az újratervezés dacára is kiábrándult egyszerű polgárok ínyére, amit jól illusztrál a „jó viszony” emlegetésekor a tusnádfürdői hallgatóság körében észlelhető halk moraj is. Ettől függetlenül a Tőkés László fémjelezte vonalnak és az EMNP-nek bele kell törődnie, hogy Budapest partnernek tekinti Kelemen Hunorékat, és ez az alapállás teljesen más megvilágításba helyezi a romániai magyar pártpolitizálást.
Az RMDSZ pedig – és itt el is érkeztünk a 28. Tusványos másik lényeges politikai üzenetéhez – a maga rendjén azzal is alkalmazkodni igyekszik az új politikai konstellációhoz, hogy kinyilvánította: a jelenlegi nemzetpolitikai irányvonal folytonosságában érdekelt, ezáltal pedig a jelenlegi Fidesz–KDNP-pártszövetség újrázását tartja üdvösnek a jövő évi országgyűlési választáson.
Még ha nem is az alakulat elnöke, hanem „csak” egyik szenátora fejezte ki ezt a „hűségnyilatkozatot”, ez mindenképp példátlan fordulat még a Kelemen-korszakhoz képest is, a Markó Béla fémjelezte, egyenlő távolságtartás elvével szembeni markáns váltásról nem is beszélve. A kérdés már csak az, hogy az RMDSZ eme metamorfózisa programszerű-e, vagy konjunkturális irányváltás csupán, és hogy mindez együtt jár-e minőségi változással is a bukaresti, erdélyi politizálásában.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások ...
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
