HIRDETÉS
Magyarán, 35 kilométer/órás sebességgel halad rajta az egyébként 160 kilométer/órás sebességre is képes Siemens Desiro szerelvény. Ez így már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy kikiáltsuk az elmúlt negyedszázad egyik legtragikomikusabb epizódjának, de nem merül ki ennyiben a történet. A híradásokból kiderül ugyanis, hogy a mintegy 130 évvel ezelőtt, a magyar állam által megépített vasúti szakaszon 1939-ben például még 37 perc alatt tette meg a vonat az Óradna és Kisilva közötti távolságot.
Hát nem olyan az egész, mint egy jó burleszk forgatókönyve? Kacagnánk is, ha nem a mi bőrünkre menne. Akik rendszeresen vonatozni kényszerülnek, valamiért nem kapnak röhögőgörcsöt az egyre lassabban közlekedő és egyre lepukkantabb állapotban levő szerelvények láttán, e sorok íróját is inkább a sírás környékezi, amikor arra kényszerül, hogy vonattal tegye meg a Nagyvárad és Csíkszereda közötti, mintegy 450 kilométeres távot.
Szép ugyan a táj a hegyekben, de valahogy nem kárpótol az elvesztegetett több mint 9 óráért, főleg ha közben ki sem tudjuk verni a fejünkből, hogy már 2004-ben voltak olyan vonatok a világ szerencsésebb vidékein, amelyek ezt a távot egy óra alatt megtették, ma pedig a hivatalos világrekordot egy japán szerelvény tartja 603 kilométer/órás csúcssebességgel.
A kánikula miatt a napokban közölték, hogy 30 kilométer/órával csökkentik a vonatok sebességét. Ha így haladunk, már nem kell sok addig, hogy egy ilyen megszorítás miatt el se induljanak a szerelvények, sőt bőven vannak olyan szakaszok, ahol egyenesen tolatniuk kellene.
Miközben a hazai fiatalok tekintélyes hányada fogja a vándorbotot, és külföldön próbál szerencsét, történt, hogy tizenkét évnyi olaszországi, franciaországi munka után hazatért szülővárosába egy, a nyugat-európai országokban sofőrként dolgozó férfi.
Vállalom a műanyagmentes július kihívást, vagy csak egyszerűen #plasticfreejuly #műanyagmentesjúlius – láthattuk számos ismerősünk Facebook- vagy Instagram-bejegyzéseiben az elmúlt bő három héten.
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások előtt a soviniszta indulatok felkorbácsolásával és uszítással próbálja maga felé terelni az eddigi tevékenységéből kiábrándult polgárok voksait.
Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Miközben a hazai fiatalok tekintélyes hányada fogja a vándorbotot, és külföldön próbál ...
Vállalom a műanyagmentes július kihívást, vagy csak egyszerűen #plasticfreejuly #műanyagmentesjúlius – láthattuk ...
Nem hagyja el a járt utat a járatlanért az ukrán kormány, amely a hétvégi választások ...
