Ez a gazdálkodás zsákutcája. A gazdatanfolyamokkal éppen ezt a hiányt igyekszünk pótolni, hogy a gazdának legyen alapja, amire a későbbiekben öndidakta módon és tapasztalatcserék révén építkezni tud. Jó hír, hogy egyre több a fiatal gazda, ugyanakkor rossz szájízzel állapítom meg, hogy az elmúlt harminc évben alig maradt valami a szakiskolai és szaklíceumi mezőgazdasági oktatásból.

– Tapasztalatai szerint mennyire pótolhatja ezt a hiányt az egyetemi szintű agrárképzés? Marosvásárhelyen működik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kertészmérnöki szakja.

– Sajnos nem tudja pótolni. Azt látom, hogy akik mezőgazdasági mérnöki diplomát szereznek, csak kis részük válik gazdává, agrárvállalkozóvá. Többségüket felszippantja a közigazgatás, vagy más szakterületen helyezkednek el, illetve kitelepednek külföldre.

– Az RMGE Maros az egyik legaktívabb erdélyi gazdaszervezet. Mennyire tartja hatékonynak a gazdaérdekvédelmet?

– Az erdélyi gazdák többsége nem eléggé szervezett, így az érdekvédelem sem lehet hatékony. Mindig a politikusokra mutogatunk, hogy Bukarestben nem veszik figyelembe a gazdák igényeit, de valójában ezeket az igényeket nem tudjuk hatékonyan megjeleníteni. A négy legerősebb román mezőgazdasági érdekvédelmi szervezet részvételével tavaly alakult meg a Szövetség a Mezőgazdaságért nevű csúcsszervezet, amelynek mindenben befolyása van a mezőgazdasági minisztériummal folytatott tárgyalásokon.

Tagszervezetei – a LAPAR, a Pro Agro, a Kukoricatermesztők Országos Szövetsége és a Mezőgazdasági Akadémia – közül a LAPAR a legerősebb, ennek vagyunk az erdélyi tagszervezete. Gyakorlatilag egyedül Erdélyből, mert a többi mezőgazdasági szervezet jórészt tagság nélküli. Szinte naponta kikérik a véleményünket, de átfogóbb tanulmányokra, helyzetelemzésekre már nem futja az erőnkből. A Kárpátokon túli érdekvédelmi szervezetekhez képest mi egy kis egyesület vagyunk, ennek ellenére zavaró, hogy túlértékelnek bennünket. Ami jól mutatja, hogy mennyire hiányzik „Erdély hangja” a bukaresti mezőgazdasági érdekvédelemből.

– Mit tart az erdélyi gazdák legnagyobb gondjának?

– A szervezettség hiányát és a nehéz piacra jutást. Ez utóbbi összefügg a szövetkezeti háló hiányával. Romániában mintegy 300 mezőgazdasági szövetkezetet jegyeztek be az elmúlt években, ezek tíz százaléka működik, azaz a statisztikák szerint nagyjából ennyi közösségi vállalkozás nyújtott be 2019-ben és 2020-ban mérleget. A kis- és családi gazdaságok szervezettség hiányában nehezen tudják termékeiket értékesíteni. Nemrég jegyeztük be hivatalosan a Marosi termék védjegyet, amivel egyesületünk a kistermelőket szeretné helyzetbe hozni heti és havi vásárok és más értékesítési lehetőségek megtalálásával.

Az egyesület kidolgozott egy olyan kritériumrendszert, ami alapján a gazdák megkaphatják a védjegy használatát. Ez fontos üzenet a vevők fele is, hogy a védjegy használója minőségi terméket kínál. Az a tervünk, hogy a védjegy használóit olyan szövetkezeti keretbe tereljük, ami jelentősen megkönnyítené számukra a piacra jutást.

Földjeink nincsenek agyonvegyszerezve, mint a legtöbb nyugat-európai mezőgazdasági terület. Nem véletlen, hogy tőlünk szállítják Nyugat-Európába a biotejet, a biohúst, a gabonát, és helyette hozzák a saját termékeiket dömpingáron. Olyan agrárstratégia kidolgozására van szükség, ami helyzetbe hozza a gazdálkodni akaró fiatalokat. És ez nem feltétlenül csak támogatáspolitikát jelent. A gazdálkodást, mint a vidéken élők életmódját kellene felkarolni és pozitív színben bemutatni a társadalomnak. Ebben vállalhatnak fontos szerepet a civil szervezetek, a gazdaegyesületek is.