Miközben a másfél éve uniós tagállammá vált Románia kifelé elõszeretettel hirdeti balkáni szokásainak levetkõzését, szomorúan tapasztalni, hogy a hazai hatóságoknak most sem sikerült hozzáértõen, a végeredmény megkérdõjelezhetetlensége jegyében megrendezni egy olyan helyhatósági választást, amely immár az ötödik az elmúlt 18 évben. Még elkeserítõbb, hogy a pártok és a jelöltek sem voltak képesek felnõni a tisztességes politikai verseny színvonalához, és az ellenfél plakátjainak letépésével, választók megvásárlásával, a kampánycsend megsértésével igyekeztek minél több voksot elhódítani. De mit is várhatunk, amikor a miniszterelnök, a kormányzó liberálisok elnöke is szabálytalanul, választói kártyával, az adott szavazókörzet biztosainak cinkosságával gyakorolja szavazati jogát?
Ilyen körülmények között semmi meglepõ nincs abban, hogy a szavazópolgárok minimum felét hidegen hagyja a politika, nem bízik a választások tisztaságában, ezért nem is veszi a fáradságot, hogy urnák elé járuljon, még akkor sem, amikor közvetlen környezetét befolyásoló polgármester-, helyi és megyei tanácsválasztásról van szó. Ráadásul a részvételrõl közzétett tegnap délutáni adatok tükrében hatványozottan érvényes ez az apátia a magyarok lakta erdélyi megyékre, ami elsõsorban a magyar politikai alakulatok vezetõi számára hordoz mellõzhetetlen tanulságokat. Hiszen egy párt, egy politikus számára négyévente adatik meg a lehetõség bizonyítani – vagy leszerepelni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
