Az autópálya gazdaságserkentő hatása ismert: az beruházásokat, munkahelyeket, fejlődést hoz a térségbe, amelyen átvezet. A vadászbombázók elvileg biztonságot nyújtanak, amely szintén záloga a gazdasági fejlődésnek. Elvileg. De vajon fenyegeti-e veszély a NATO-tag Romániát? Valószínűsíthető-e, hogy a most vásárlandó gépeket valaha is éles bevetésre kell küldeni az ország légterében? Aligha. Feltehetőleg inkább arról van szó, hogy az ország a NATO-tagság elnyerésekor vállalta hadereje korszerűsítését. Nem lenne ugyanis fair, hogy kizárólag a partnerországok polgárai biztosítsák adóeuróikkal, adódollárjaikkal a román légteret.
A biztonságért valamennyi NATO-tagállamnak áldozatot kell hoznia. Kérdés csak az, hogy ha már áldozatot hozunk, kivel, és milyen feltételekkel kötünk üzletet. Ha ugyanis nem éles bevetésekre kell, szinte mellékes, hogy az amerikai F–16-os, vagy a konkurens, a svéd–brit Gripen vadászgép korszerűbb. Inkább azt kell megvizsgálni, melyik olcsóbb, melyiket lehet olyan csomagba illeszteni, amely a megfoghatatlan biztonságon túl, megfogható hasznot is hoz. Ha pedig innen közelítjük meg: az a jó vadászgép, amelyik mellé romániai gazdasági befektetéseket is ígér az eladó. Olyan beruházásokat, amelyek munkát, fejlődést hoznak, akárcsak az autópálya. Az a jó vadászgép tehát, amelyik hajtóműve Románia gazdaságát is magasabbra emeli. E tekintetben pedig alighanem a Gripen gyártásában együttműködő országoktól lehet többet remélni. Az Amerikai Egyesült Államok számára alig számít, hogy 4300 vagy 48-cal több F–16-os hasítja a fellegeket. A svédek viszont kicsik, számukra nagyon fontos ez az üzlet. Ők minden bizonnyal nagyobb ellentételezésre készek.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.