2008. május 28., 00:002008. május 28., 00:00
Elkoptatott szólam, de igaz: a svéd, francia vagy portugál közvélemény előtt – az olaszról most tapintatból ne essen szó – a több mint gyűrött országimidzsen az ilyen nemzetközi sikerek képesek változtatni. A mozgókép, a 21. század talán legszélesebb kulturális közvetítőjének műfajában pedig mellőzhetetlen sikersorozatot látszik jegyezni a román filmgyártás. A 89-es változás után játékfilmek helyett tízéves mélyrepülést mutatott be a hazai filmipar, igen látványos becsapódással 2000-ben, amikor egyetlen román film sem készült. Bizonyára reflexként is jelentkezett tehát az, amit „román új hullámnak” neveznek a kritikusok – mellesleg tévesen, mert nem irányzatról, hanem nagyon fiatal rendezők önálló produkcióiról van szó. Nagy százalékban nekik köszönhető az ország nemesfémimportja: a többi helyszínt nem említve, Cannes-ból az utóbbi öt fesztivál mindegyikéről arannyal tért haza valamelyik filmes. Mitulescu, Puiu, Porumboiu, Nemescu, Mungiu és Crişan mellesleg bátran megérdemelné az Arany Distonocalm Díjat is, köszönetképpen, hogy a hazai filmvilágban uralkodó kaotikus és skizofrén állapotok mellett is képesek voltak magas művészi szinten végezni munkájukat. Szép gesztus lenne, ha ezt az elismerést a kulturális minisztérium nyújtaná át nekik egy bocsánatkéréssel együtt. Tavaly Mungiu 4 hónap, 3 hét, 2 napját rögtönzött karavánúton mutatta be, azok pedig, akik nem jutnak el valamelyik filmfesztiválra, valószínűleg sosem látják Crişan Megatronját. A 432 romániai moziteremből ugyanis tavaly már csak 80-ban vetítettek. A többiben bár, diszkó működik, vagy bezárva áll. Míg világszerte jövedelmező üzletág a mozi, nálunk ennek fordítottját híresztelik. Ami furcsa. És igazságtalan.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
