2007. június 25., 00:002007. június 25., 00:00
A vásárhelyiek választása a látszatdemokratikus berendezkedés hallgatólagos konszenzusának megtörését jelenti; a kifelé valódi szövetségi struktúrát mutató, valójában azonban mélységesen centralizáltan m?köd? párton belül egy meghökkent?en autonóm gesztus. A szövetség helyi szervezeteinek nagypolitikai szerepe – kis túlzással – eddig abban látszott kimerülni, hogy például rájuk lehetett l?csölni a felel?sséget a csúcsvezet?ség elhibázott lépéseiért – ahogy történt ez az államf? fel(nem)függesztésér?l dönt? népszavazást követ?en. Ha már itt tartunk, most látszik igazán, hogy az akkor gyakran – de jobbára csak retorikai célzattal – hangoztatott „rossz kommunikáció”, illetve „kommunikációhiány” mennyire valóságos probléma. Olyannyira, hogy nemcsak a választók, de a saját alapszervezetek felé sem m?ködik.
A marosvásárhelyi szervezet most úgy döntött, hogy elutasítja az elnök(ség) emberét. Úgy döntött, hogy jobban ismeri a saját problémáit, mint a központ. A bukaresti nagypolitikai vizeken boldoguló, de a saját választói bázisától meglehet?sen elidegenedett pártelitnek pedig azt kell eldöntenie, hogyan kezeli ezt a rendhagyó helyzetet. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy személyes – azaz kollektív – sértésnek tekinti az ügyet. Ez esetben viszont Csegzi könnyen abban a helyzetben találhatja magát, mint egykor Fodor Imre: az RMDSZ kampányapparátusa csak félg?zzel, ímmel-ámmal támogatja majd.
Bármiféle lépés és gesztus túlmutat önmagán, és a szövetség jelenlegi erkölcsi-politikai állapotáról ad – ilyen vagy olyan – képet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
