VEZÉRCIKK – Csitulni látszik a büntető törvénykönyv módosítása miatt kirobbant botrány, miután a kormány a felháborodott polgárok százezreinek és a korrupcióellenes küzdelem sikeréért aggódó külföldi partnerek nyomására többszörösen is visszavonta azt a sürgősségi rendeletet, amely a hivatali visszaélés büntetésének csökkentésével gyaníthatóan elsősorban a korrupt politikusoknak akart mentőövet dobni.
2017. február 23., 23:452017. február 23., 23:45
Ráadásul az igazságügyi tárca élére nem a kormánypártok valamely politikusát választották, hanem egy volt alkotmánybírót, aki mandátuma lejárta után egyetemi rektorként tevékenykedik.
A viszonylagos nyugalom – hiszen a tüntetések, ha kisebb intenzitással is, de folytatódnak, sokan a kormány botrányos magatartása miatt már csak az egész kabinet távozását tartják elfogadható „jóvátételnek” – azonban várhatóan nem lesz hosszú életű.
Egyrészt azért, mert máris a parlamenti szakbizottságok előtt fekszik a részleges közkegyelemről szóló törvénytervezet, amelyet szintén sokan bírálnak, mivel elvileg szintén lehetőséget biztosít arra, hogy a kormánypártokhoz közeli, korrupció miatt elítélt politikusok és üzletemberek hamarabb elhagyhassák a börtönt. Másrészt azért, mert Tudorel Toadernek, az igazságügyi tárca új vezetőjének előbb-utóbb mindenképpen elő kell állnia egy, a Btk. módosítását szolgáló törvénytervezettel, lévén hogy az alkotmánybíróság annak több cikkelyét is alkotmányellenessé nyilvánította.
A további botrányok megelőzésére jóformán az egyetlen esély, ha a tervezeteket a szakmai fórumok legszélesebb körű bevonásával, a civil szférával is egyeztetve, szakszerű javaslataikat átvéve bocsátják a parlament elé. A korrupcióellenes küzdelmet ugyanakkor beárnyékolja, hogy a korrupcióellenes ügyészséget egyes pártok – zömmel a jelenlegi kormánypártok – megpróbálják hitelteleníteni. Összeesküvéselmélet-szerű történetekkel traktálják a közvéleményt arról, hogy a DNA a hírszerzés támogatásával állammá vált az államban, és kénye-kedve szerint kreál ügyeket az útból eltenni kívánt politikusok és üzletemberek ellen. Bár ezen kijelentések hitelét nagymértékben csökkenti, hogy jórészt a büntetőjogi vizsgálatok célpontjává vált politikusoktól, illetve pártjaiktól származnak, az is világos, hogy egyes ügyekben minimum túlbuzgóság tapasztalható a korrupcióellenes ügyészek részéről, de vannak olyan esetek, amikor akár a visszaélés gyanúja is fölmerülhet.
Emellett kissé az is visszás, hogy a DNA éves mérlegének megvonásakor úgy dobálózik a statisztikákkal és a százalékokkal, mintha nem emberekről és a lehető legalaposabb kivizsgálást igénylő ügyekről lenne szó, hanem többvagonnyi burgonyáról. Holott a teljesítménykényszernek egy ilyen intézmény esetében nem arról kell szólnia, hogy évről évre minél több bűnvádi dossziét és jogerős bírósági ítéletet generáljon saját létjogosultságának indoklása céljából, hanem az, hogy az általa összeállított bűnvádi dossziékat a legalaposabb nyomozás előzze meg, hogy azok hitelességéhez a lehető legkisebb kétség se férjen.
Persze a növekvő számadatokhoz az is hozzájárul, hogy Romániában még ma is minden szinten jelen van a korrupció – mint ahogy arra az Európai Bizottság legfrissebb, a kormányt a Btk.-módosítás módja miatt keményen bíráló munkadokumentuma is rámutat. Mindazonáltal jó lenne kidolgozni egy olyan mechanizmust, amely képes megakadályozni és kiszűrni a korrupcióellenes ügyészek szakmaiatlan lépéseit vagy visszaéléseit – e mechanizmusnak azonban természetesen nem politikai, hanem szakmai alapon kell működnie.
Korántsem sikerült tehát még elhárítani az igazságszolgáltatást övező problémákat, amelyek között még mindig ott van az, hogy mennyire sikerül a kormánynak, a kormánypártoknak, illetve az őket támogató erőknek bel- és külföldön visszaszerezniük a felháborító körülmények között elfogadott Btk.-módosítás nyomán alaposan megtépázott hitelüket.
Pattanásig feszült a helyzet a nyugat-, és a kelet-európai gazdák körében. A területalapú agrártámogatások lefaragása, a tehéntartás korlátozása és a vámmentes dél-amerikai mezőgazdasági termékek behozatala miatt több tízezer gazda tüntetne.
Úgy érzem, nemcsak Kárpátalján, hanem a másutt élő magyarok körében is szent kötelesség megemlékezni az 1944 novemberében történtekről, aminek következtében a kárpátaljai magyarság nemzetiségi hovatartozása okán ártatlan áldozata lett az elnyomásnak.
A kisgyerek nehezen dolgozza fel, hogy a Mikulás igazából nem létezik – nagyjából ugyanilyen küzdelmes folyamat Románia számára elfogadni Koszovó, vagy akár önmaga része, Székelyföld létezését is.
Görgetünk, bámuljuk képernyőinken hírfolyamok végtelenített, soha el nem fogyó szalagjait. Ha netán szokatlanabb időjárási mozzanat történik odakint, legtöbbször nem is az ablakon kitekintve vesszük észre.
Reméljük, az RMDSZ vezetői vannak annyira úriemberek, hogy legalább egy csokor virágot és egy doboz bonbont küldenek majd Elena Lasconinak, köszönetképpen azért, hogy a pártja kitűnő kampánytémát biztosított számukra a választások előtti hetekben.
Bár a közelgő parlamenti és államfőválasztás kampányának zaja eltereli a figyelmet számos lényeges elemről, a választópolgároknak ajánlott azzal a tudattal készülniük a novemberi-decemberi szavazásra, hogy jövőre nehéz idők köszöntenek be Romániában.
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
szóljon hozzá!