2008. december 16., 11:082008. december 16., 11:08
Úgy tűnik, a Traian Băsescu könnyei áztatta 2004-es intermezzótól eltérően a „drága Stolo” visszatáncolását ezúttal nem egyedül az államfő főzte ki, hanem jó adag alapanyagot szolgáltatott ehhez a jobb- és baloldal alkotta nagykoalíció boszorkánykonyhája is. Stolojan valószínűleg ráébredt, hogy képtelen lesz irányítani egy olyan nagykoalíciót, amelynek kormányprogramja kidolgozásában mindössze a technikai részletek hárultak rá, a politikai döntéseket azonban mások hozták – a feje fölött.
Meghátrálása tulajdonképpen az első jele annak, mennyire ingoványos talajra épül a PDL és a PSD közötti érdekszövetség, amelyről a tegnapi nap fejleményei alapján joggal feltételezhető, hogy össze is omolhat a miniszteri posztok leosztása miatti nézeteltérések miatt. Nehezen elképzelhető például, hogy a szociáldemokraták lenyelik majd az államfő „üdvöskéjének”, Monica Macoveinek az igazságügy-minisztérium élére történő kinevezését, akiről a ügyészségnél „bejáratos” PSD-vezetők egyáltalán nem bánnák, ha örökre a macedón kormányfő korrupcióellenes tanácsadója maradna.
Márpedig a jelek szerint Băsescu előszeretettel feszegeti a nagykoalíció kereteit, például azzal, hogy Stolojan helyett azt az Emil Bocot nevezi ki kormányfőnek, akit megválasztása után ő maga kent fel a PDL elnökévé, és aki köztudottan a Cotroceni-palotából kapott útmutatások alapján irányítja a pártot.
A PDL–PSD-koalíció jövője szempontjából sorskérdés, hogy a szociáldemokrata párton belül mikor kerekedik felül a Ion Iliescu fémjelezte tábor, amely már megszimatolta: az államfő főleg a PSD szétmorzsolása végett bólintott rá a politikai ősellenséggel történő lepaktálásra. Nem lenne meglepetés, ha ez a szocdem megvilágosodás rövid időn belül bekövetkezne, és újabb visszalépésnek lennénk a tanúi. Amolyan Stolojan-félének.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.