2008. december 16., 11:082008. december 16., 11:08
Úgy tűnik, a Traian Băsescu könnyei áztatta 2004-es intermezzótól eltérően a „drága Stolo” visszatáncolását ezúttal nem egyedül az államfő főzte ki, hanem jó adag alapanyagot szolgáltatott ehhez a jobb- és baloldal alkotta nagykoalíció boszorkánykonyhája is. Stolojan valószínűleg ráébredt, hogy képtelen lesz irányítani egy olyan nagykoalíciót, amelynek kormányprogramja kidolgozásában mindössze a technikai részletek hárultak rá, a politikai döntéseket azonban mások hozták – a feje fölött.
Meghátrálása tulajdonképpen az első jele annak, mennyire ingoványos talajra épül a PDL és a PSD közötti érdekszövetség, amelyről a tegnapi nap fejleményei alapján joggal feltételezhető, hogy össze is omolhat a miniszteri posztok leosztása miatti nézeteltérések miatt. Nehezen elképzelhető például, hogy a szociáldemokraták lenyelik majd az államfő „üdvöskéjének”, Monica Macoveinek az igazságügy-minisztérium élére történő kinevezését, akiről a ügyészségnél „bejáratos” PSD-vezetők egyáltalán nem bánnák, ha örökre a macedón kormányfő korrupcióellenes tanácsadója maradna.
Márpedig a jelek szerint Băsescu előszeretettel feszegeti a nagykoalíció kereteit, például azzal, hogy Stolojan helyett azt az Emil Bocot nevezi ki kormányfőnek, akit megválasztása után ő maga kent fel a PDL elnökévé, és aki köztudottan a Cotroceni-palotából kapott útmutatások alapján irányítja a pártot.
A PDL–PSD-koalíció jövője szempontjából sorskérdés, hogy a szociáldemokrata párton belül mikor kerekedik felül a Ion Iliescu fémjelezte tábor, amely már megszimatolta: az államfő főleg a PSD szétmorzsolása végett bólintott rá a politikai ősellenséggel történő lepaktálásra. Nem lenne meglepetés, ha ez a szocdem megvilágosodás rövid időn belül bekövetkezne, és újabb visszalépésnek lennénk a tanúi. Amolyan Stolojan-félének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok