2009. május 11., 11:432009. május 11., 11:43
Az már viszont enyhén szólva a ferdítés kategóriájába tartozik, hogy a Băsescu által korábban irányított demokrata-liberálisok nem az elnökválasztással lennének elfoglalva – csak számukra jóval kényelmesebb helyzetet teremt az a tény, hogy az ő jelöltjük jelenleg is az államfői székben ülve tevékenykedik, így nem kell külön időt és energiát fordítaniuk arra, hogy kiválasszák a párt által támogatott elnökjelölt személyét.
Hiszen Băsescu eleve adott, és a PDL viszonyait ismerve elmondhatjuk: nem a pártnak van jelöltje, hanem a jelöltnek van pártja. Ez tudatosult már a lakosságban is, hiszen immár közvélemény-kutatási adatok is jelzik: a polgárok tisztában vannak azzal, hogy a nagyobbik kormánypártot valójában továbbra is Băsescu irányítja. Ám az adatok azt is megmutatják, hogy zömüknek ez igazából nincs ellenére.
Ha a gazdasági válság, illetve az ellenfelek váratlan megerősödése a tavalyi paralmenti választásokon némileg meg is tépázta a PDL és Băsescu nimbuszát, a jelenleg regnáló államfő első helye továbbra is megkérdőjelezhetetlen. Ami meglehetősen borús képet nyújt a lakosság polgári öntudatáról, hiszen úgy tűnik, továbbra is a szabályokat saját mércéje szerint áthágó, illetve átalakító, erőskezű vezetőre vágynak.
Az RMDSZ számára viszont annál biztatóbbak az eredmények: úgy tűnik, az EMNT-vel való összefogás meghozta a gyümölcsét, és a magyar választók többsége az összefogás listája mellé állt – legalábbis a nyilatkozatok szintjén. A magyarság számarányát meghaladó virtuális 7,9 százalék azt jelenti, hogy a magyar választók közül arányaiban jóval többen mennének el szavazni, mint a románok. Ám korai lenne örülni. Az RMDSZ és az EMNT számára a neheze még csak most kezdődik: el kell érniük, hogy a magyarok valóban el is menjenek szavazni, hogy a közel nyolc százalék ne csak a felmérésekben, de az urnazárást követően is ugyanannyi maradjon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok