2011. május 23., 09:502011. május 23., 09:50
Az önkormányzati tanácsok létrehozásának egyik oka az RMDSZ elnöke szerint is a választásokon elérendő győzelem. A szintén Kelemen Hunor részéről elhangzott nyilatkozatok pedig arra engednek következtetni, hogy a kommunikációs küzdelem már el is kezdődött – ennek fő csapásiránya pedig továbbra is annak a sulykolása, hogy a magyar kormány az RMDSZ-t sújtó döntéseivel a magyarság parlamenti képviseletének felszámolására törekszik. Az egyértelmű, hogy az oktatási-nevelési támogatáshoz kapcsolódó ügyintézés kivonása az RMDSZ hatásköréből a szövetség ázsiójának csökkentését szolgálja, de objektíven nézve nehéz fogást találni azon az érven, hogy ezt a feladatot nem egy politikai alakulatnak, hanem egy szakmai szervezetnek kell végeznie. Budapest a támogatásokkal kapcsolatos ügyintézést eleve az oktatók szervezetére bízta, és csak az MSZP–SZDSZ-kormány játszotta át az RMDSZ-nek ennek a jogát, hogy a pénzosztó szerep rábízásával növelje a befolyását. Az RMDSZ frusztrációja érthető, mégis, meglehetősen vad az a feltételezés, hogy a magyar kormány, illetve az általa támogatott új párt a romániai magyarok parlamenti képviseletének felszámolását szeretné.
Tény, hogy a kormány nemzetpolitikai elképzelései nem esnek egybe az RMDSZ önnön szerepéről szóló felfogásával – míg az eddigiek alapján úgy tűnik, a kormány egységes, Budapestről koordinált nemzetpolitikát kíván kialakítani, az RMDSZ továbbra is az eddigi gyakorlatot részesíti előnyben, miszerint minden, a romániai magyarokat érintő ügyben kizárólagos ügyintézési jogot követel magának mind Bukarest, mind Budapest felé. Csakhogy már rég nem képviseli a romániai magyarság egészét. Az RMDSZ számára bosszantó, hogy a kormány helyzetbe kívánja hozni azon erdélyi politikusokat, akik hajlandóak együttműködni nemzetpolitikája megvalósításában – mindemellett még a versenyhelyzet ellenére sem kis kommunikációs túlzás, ha monopóliuma megnyirbálását gyarmatosításként, importált megosztásként (mintha az erdélyi magyarságon belül amúgy nem lennének politikai nézetkülönbségek) vagy pláne a magyar parlamenti jelenlét felszámolására tett törekvésként próbálja beállítani.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!