2010. június 23., 11:172010. június 23., 11:17
A jelek szerint ugyanakkor Emil Bocék itthon erőteljesen gyomrozzák a magyar alakulatot, adja be a derekát, az ügyben illetékes környezetvédelmi és művelődési miniszterei révén járuljon hozzá a bányanyitás jóváhagyásához – sőt nem csodálkoznánk, ha Verespatak ügye konkrét alku tárgyát képezné a két alakulat között.
A spekulációkon túlmenően sokatmondó, hogy a zöld tárca magyar vezetője az engedélyezési folyamat újraindításáról szóló bejelentésekor – mosom kezeimet formán – megjegyezte: ha a beruházó kanadaiak tiszteletben tartják a hazai jogszabályokat, akkor nem marad más választása, mint rábólintani. Csakhogy olyan ország környezetvédelmi minisztereként, amelynek korábban többször meggyűlt a baja az ipari létesítmények okozta szennyezésekkel, Borbélynak inkább az elveket, és nem a gazdasági érdekeket kellene szem előtt tartania.
Ahogy teszik azt például Nagybányán (a hely szelleme, ugye), ahol a pártok helyi szervezetei és az önkormányzat hadat üzent a környezetet és a lakosságot egyaránt súlyosan szennyező bányaipar ellen, amelynek kapcsán remélhetőleg a polgárok is kifejezik markáns véleményüket a közelgő népszavazáson. A Zazar-parti városban ciántechnológiás kitermelést tervező orosz multimilliárdosnak nem sikerült meggyőznie arról a nagybányaiakat, amivel Verespatak kapcsán a kanadaiak bombázzák folyamatosan a nyilvánosságot, mégpedig hogy a beruházás jelenti az egyedüli mentsvárat a helyi közösség számára. Arról nem beszélve, hogy a máramarosi megyeszékhely lakossága a saját bőrén tapasztalta meg, mekkora szakadék tátong a törvények betartása leple alatt elhangzó ígéretek és a gátszakadás valósága között.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok