VEZÉRCIKK – A Borussia Dortmund futballcsapatát ért robbantásos támadás újabb figyelmeztető jel a nyugati világ számára: százmilliók szórakozása, helyi közösségek, városok, nemzetek jelképes csatája, a labdarúgás is valódi, véres háború frontjává válhat.
2017. április 12., 18:582017. április 12., 18:58
Bár a hatóságok szerda kora estig nem erősítették meg, hogy az Iszlám Állam vagy más terrorszervezet a felelős a kedd esti támadásért, nehezen elképzelhető, hogy egy mélységesen csalódott szurkoló vagy egy elvakult ellendrukker hozott működésbe három robbanószerkezetet annak a szállodának a közelében, ahonnan a német sztárcsapat busza indult stadionjuk, Bajnokok Ligája-meccsük felé. Egyértelmű, hogy nem személyes megfélemlítési, leszámolási kísérlet történt, hanem ez a terrorakció is annak a beteges, fájdalmas ideológiai hadviselésnek a része, amelynek oly sok ártatlan ember esett áldozatául az elmúlt években.
A háborús állapotokat nem tapasztalt európai polgár számára meghökkentőek, sokkolóak az efféle cselekedetek, de sajnos egyre több merénylet történik – ezekhez képest – pitiáner problémák által behálózott, békésnek hitt világunkban, és ami legalább ennyire rossz: semmi sem nyújt garanciát arra, hogy a közeljövőben végük szakad az embertelen támadásoknak. Alapvetően érthető a hatóságok hozzáállása, amikor merényletek esetén rendszerint nyugalomra intenek, nem akarnak pánikot kelteni a lakosságban. De az nem normális, hogy lassan úgy viselkedünk egy-egy terrortámadás után, mintha kisebb-nagyobb természeti katasztrófa történt volna: tehetetlenül sajnálkozunk, balszerencsésnek tekintjük az áldozatokat, aztán néhány nap múlva már a helyszínt is elfelejtjük. Ezzel ugyanis elismerjük, hogy ez a fajta emberi gonoszság is életünk részévé vált, egyfajta természetes rossz, ami ellen nincs mit tenni.
Az Európai Labdarúgó-szövetség úgy határozott, a kedd este elhalasztott Dortmund–Monaco BL-negyeddöntős meccset egy nappal később megrendezik az eredeti helyszínen. Ezt minden érintett helyes döntésnek tartotta, a futball értékét, erejét hangsúlyozva; és kiemelve a francia vendégdrukkerek Dortmund, Dortmund! skandálásait, az újfent kialakult szolidaritást. Azaz megint úgy tettünk, mintha mi sem történt volna: az élet megy tovább.
A tavalyi franciaországi Európa-bajnokságon hál\' istennek bebizonyosodott, hogy a félelmek megalapozatlanok voltak, de tartani kell attól, hogy ez nem lesz mindig így. Ha az egyik dortmundi bomba fémdarabkái nem a busz egyik ülésének fejtámlájába szorulnak, hanem tragédiát okoznak, akkor már nem biztos, hogy kedvünk lenne focizgatni mindenekfelett. A mai európai biztonságpolitika csak esetfüggően képes lereagálni egy-egy merényletet: ezt most megúsztuk, menjetek csak, rúgjátok a bőrt. Ha meg nagyobb a baj, megint csak szolidarizálunk, összefogunk, megígérjük, hogy megtaláljuk a bűnöst, miközben folyamatosan azt hangoztatjuk, hogy nem félünk.
Pedig ez nem igaz. Igenis félünk, ugyanis fogalmunk sincs, hogyan lehet véget vetni a békés európai városokban elkövetett szélsőséges, embertelen akcióknak. Mert ha meghiúsítanak százat, akkor a 101-edik sikerül. A labdarúgás pedig jelképes szerepénél fogva a terroristák célpontja marad – ennek tudatában kell készülnünk a világ egyik legnépszerűbb eseményére, a 2018-as oroszországi futball-világbajnokságra. Amelynek egyik helyszínén, Szentpéterváron bő egy hete metrót robbantottak.
Lassan egyre határozottabbá válik az érzés, hogy az „Európa-barátnak” mondott román kormánykoalíció illetékesei mindent megtesznek azért, hogy növeljék a szélsőjobboldal győzelmi esélyeit a megismételt elnökválasztáson.
Bort, búzát, békességet! – az újév küszöbén szoktuk egymásnak kívánni. A mindennapi étel- és italszükséglet biztosításán túl a békességre való felhívás napjaink felértékelődött, időszerű üzenete.
Van abban valami szimbolikus, hogy a román külügy éppen akkor ad ki rosszalló nyilatkozatot egy, a Trianon előtti Magyarországot ábrázoló atlasz miatt, amikor hathatós magyar közreműködéssel gyakorlatilag eltűnik a két ország közötti trianoni határ.
Gratulálunk a PSD-nek és a PNL-nek: másfél év után sikerült ismét tető alá hozniuk ugyanazt a koalíciót, amelyet tavaly az RMDSZ kipenderítésével ők maguk robbantottak szét – csak éppen kitartó munkájuk eredményeként támogatottsága gyengébb, mint akkor.
JEGYZET – Harmincöt évvel ezelőtt új történelmi korszakba léptünk. A meghurcolt papjával merész szolidaritást vállaló temesvári református gyülekezetben kipattanó szikra lángra lobbanásához nyilván más tényezők is szükségeltettek.
Alaposan keresztbe tettek a zökkenőmentes kormányalakítási és államfőjelölt-állítási terveknek a Szociáldemokrata Párt (PSD), valamint a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) aktuális és expolitikusai.
Előszeretettel ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy mennyi tanulságot vontunk le a koronavírus-járvány történéseiből. Pedig dehogy.
Szép fejlődés: alig néhány nap alatt a választási manipulációtól a szélsőjobboldali összeesküvésig jutott a romániai elnökválasztási káosz forgatókönyve. És innentől már azért egy kicsit gyanúsabb az egész ügy.
Az alkotmánybíróság úgy járt el, mint a futballpályán az utolsó védő, aki buktatja az ellenfél kapura törő csatárát. Tudja, hogy nem szabályos, amit csinál, de úgy ítéli meg, hogy csak így hárítható el az azonnali veszély.
Ez közel volt: az alkotmánybíróság az utolsó pillanatban meghozott példátlan döntéssel elejét vette annak, hogy a romániai polgároknak vasárnap két rossz közül a kisebbikre kelljen szavazniuk az államfőválasztás második fordulójában.