2010. május 11., 11:202010. május 11., 11:20
Kötve hiszem azonban, hogy a hiányra csak most, egyik napról a másikra, az IMF segítségével döbbent rá az államfő és a kormány. Tudták ezt akkor is, amikor a kampány hevében bér- és nyugdíjemelésekről döntöttek, tudták, amikor a lakosság áltatásával próbáltak voksokat gyűjteni, s miközben szórták a közpénzeket, nem maradt idejük a válságstratégia kidolgozására.
A mostani intézkedések pedig igazából semmit nem oldanak meg. Mi több, tovább ártanak a magánszférának, amely eddig is egyedül fizette a válság számláját. A bérek, nyugdíjak, segélyek csökkenésével a vásárlóerő oly mértékben visszaesik, hogy újabb vállalkozások a redőny lehúzására kényszerülnek. Ami ugyebár szintén a költségvetési bevételek apadását eredményezi, ez pedig ismét cselekvésre kényszeríti a kormányt. A következő lépés pedig már nem lehet más, mint az áfa és az egységes adókulcs emelése, másképp ugyanis nehezen lesz esély a büdzsén tátongó lyukak betömésére. Ez azonban a mostani megszorításokhoz hasonlóan csak tűzoltás lenne. Ahhoz a Boc-kormányok által két éve elmulasztott vállalkozásbarát stratégiára van szükség. Fenntartható gazdasági növekedést ugyanis csak jól működő magánszférával lehet biztosítani.
Első lépésként például sürgősen el kellene törölni a tavaly kivetett, júniustól módosuló, ám változatlanul vállalkozásgyilkos átalányadót, majd olyan átfogó stratégiát kellene papírra vetni, s mielőbb gyakorlatba ültetni, amely a cégbejegyzéstől kezdve gyökeresen megváltoztatja a jelenlegi állapotokat. Ha ugyanis kevesebb pénzből, kevesebb utánajárással lehet céget indítani, s ehhez még egy kis adókedvezményt is biztosítanak, nem kell sok időnek eltelnie a gazdasági növekedés beindulásához.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok