Lehetővé teszi, hogy az állampolgárok mindegyike a saját anyanyelvén intézze a hivatalos ügyeit az önkormányzatnak alárendelt intézményekben, szavatolja-e a magyar oktatást a bölcsődétől kezdve, szabadon megélhető a magyar identitás a közterületeken, az önkormányzat legalább arányosan támogatja-e a magyar kulturális és oktatási programokat, a város és a régió történelmét meghatározó személyiségeknek akkor is méltó emléket állítanak, ha történetesen nem a többségi nemzethez tartoztak?

Mindennek a fontossága azokon a településeken, ahol a magyar közösség alkotja a többséget, talán nem is érzékelhető a maga teljességében.

És nem szabad megfeledkezni azon településekről sem, ahol a polgármesteri tisztség megszerzése ugyan csak vágyálom, de ha kellő arányban vagyunk jelen az önkormányzatokban, jelentősebb beleszólásunk lehet abba, hogy a település számunkra is otthonosabbá váljék.

Így nem lehet eléggé hangsúlyozni: minél szélesebb körű magyar jelenlét szükséges az önkormányzatokban.

Persze

Ezért fontos megőrizni, illetve ahol lehet, bővíteni a magyar jelenlétet az önkormányzatokban, mivel megtapasztalhattuk: a román többségű önkormányzatok – bármennyire toleránsnak is próbálják beállítani magukat – soha nem fognak egy szalmaszálat sem keresztbe tenni azért, hogy a magyar közösség nyelvi és kulturális jogait olyan mértékben szavatolják, ahogyan az kijár.
Ehhez a legfontosabb eszköz, ha magyar pártokra szavazunk – ha több is indul, ki-ki arra, amelyik a politikai szimpátiájának, ízlésének és vérmérsékletének megfelel.

Az egyébként látható, hogy az egyes településekre jellemző, helyspecifikus elemek mellett a magyar pártok kampánya is erre alapoz, illetve a választások általános, globális tétjévé Marosvásárhely és Szatmárnémeti polgármesteri tisztségének megőrzését tette,

már a magyarok számára fentebb említett előnyök mellett.

Az EP-választások fő kampányeleme – rezonálva a magyar kormány jelszavára – a változás elérése Brüsszelben, ami – legalábbis az őshonos kisebbségek jogainak szavatolásához való hozzáállást – valóban igencsak kívánatos lenne.

Emellett az ellenségkép-állítás sem maradt el: az AUR a fő mumus a kampány során, amely az utóbbi hetekben valóban megtette azt a szívességet az RMDSZ-nek, hogy beleszállt a magyar közösségbe.

Mindeközben a távoli Európai Parlamenttel kapcsolatos konkrétabb témák a romániai, erdélyi közéletben általában kevésbé hangsúlyosan vannak jelen. Ennek egyik oka, hogy a testület befolyása az EU-n belül továbbra sem kiemelten meghatározó, a másik pedig az, hogy mivel Románia, illetve a román EP-honatyák – gyakorlatilag párthovatartozástól függetlenül – tájba simulóan, az éppen aktuális mainstreamhez igazodva működnek, Románia nem kerül túl gyakran konfliktusba az intézménnyel.

Így arról is kevés szó esik, hogy most esély lehet az őrült ideológiákat képviselő, és egyes, korábban konzervatívnak számító pártokat is befolyása alá vonó szélsőbalos-szélsőzöld oldal visszaszorítására, és a túlburjánzó uniós bürokráciával szemben a tagállami szuverenitást és a józan észt képviselő pártok megerősödésére – legfeljebb olyan szinten, hogy a fősodratú, magát liberálisnak hirdető, de mélységesen intoleráns, áramvonalasan PC sajtóban utóbbiakat primitív módon egyszerűen csak leszélsőjobbozzák.

Persze nincs ok arra, hogy illúzióink legyenek: ahogy a sokkal befolyásosabb Európai Bizottság, úgy az annál súlytalanabb EP sem fogja a továbbiakban sem felkarolni az erdélyi magyar közösség jogos önrendelkezési követeléseit – elvégre fehér, zömében konzervatív és keresztény európai közösségről van szó, ami a ma divatos, szélsőséges ideológiák értelmében nem hogy megőrzendő, de egyenesen felszámolandó értékrendnek minősül.

Mindazonáltal

Emellett az ott jelen lévő honatyák, illetve stábjaik tagjai jó esetben kapcsolatokat építhetnek ki olyan körök felé, amelyek támogatást nyújthatnak a sajátos kisebbségi célok megvalósításában, vagy legalábbis segíthetnek lobbizni az érdekükben.

Az „összefogás listájának” nevezett lajstrom ugyanakkor némileg problémásnak tűnhet egyesek számára, hiszen azon ugyan helyet kaptak az RMDSZ mellett a másik két magyar párt jelöltjei is, de „biztonságos” távolban attól, hogy befutók legyenek.

Mégis, aki úgy gondolja, hogy fontos, hogy egyszerre hallathassa a hangját a hozzá legközelebb és legtávolabb eső intézményekben, az éljen demokratikus jogával, és szavazzon úgy, ahogy az a lelkiismerete szerint a legjobb és -hatékonyabb eredményt hozhatja.