VEZÉRCIKK – A most lezajlott elnökválasztás eredményénél nemigen kell ékesebb bizonyíték arra, hogy Amerika a korlátlan lehetőségek hazája, ahol bármi megtörténhet – sőt annak az ellenkezője is.
2016. november 09., 20:092016. november 09., 20:09
Nos Donald Trump győzelme legalább akkora meglepetés az Egyesült Államok történetében, mint az, hogy 2008-ban Barack Obama személyében megválasztották az ország első színes bőrű elnökét. Olyan váratlan fordulat, amelyet néhány nappal ezelőtt még kevesen vettek készpénznek, és amellyel a világ közvélemény-kutatóinak és elemzőinek többsége egyáltalán nem számolt komolyan. (Számos jó tollú erdélyi magyar publicista is elkövette azt a hibát, hogy már a tengerentúli megmérettetés napja előtt előre ivott a medve bőrére, azaz Hillary Clinton győzelmére).
Tulajdonképpen itt rá is tapintottunk ennek a választásnak az egyik legfontosabb tanulságára. Mégpedig arra, hogy demokráciában csak jelentős kockázat mellett lehet megjósolni egy politikai verseny végkimenetelét, vagyis a választópolgárok akaratát, hiszen az emberek – ellentétben az agytrösztök tévesnek bizonyult elképzelésével – nem amolyan beprogramozott robotok, akiknek opcióival hajszálpontosan előre lehetne kalkulálni. Az amerikai – és nemzetközi – fősodor úgy gondolta, saját vágyálmait majd vissza fogja tükrözni a választópolgárok akarata, ennek megfelelően pedig a kiszámítható politika ígéretét hordozó Clinton lesz a befutó.
Ehhez képest az amerikaiak többsége nem így gondolta. Bármennyire nyilvánvaló, hogy Trump egy gátlástalan, faragatlan, populista showman, akinek megannyi – például a nőkről alkotott – véleménye vállalhatatlan, a választók mégis közelebb érezték/érzik magukhoz, mint azt a volt first ladyt és külügyminisztert, aki ízig-vérig annak a politikai osztálynak a megtestesítője, amelyből milliók kiábrándultak, mivel képtelen volt kézzelfogható megoldásokat kínálni a hétköznapi gondjaikra. Persze más kérdés, mit fog majd megvalósítani számtalan ígérete közül a politikán kívüli világból érkező új elnök.
Mindenesetre a kampányban tanúsított harsány fogadkozásait máris nagyban tompítja, hogy a választási eredmény ismeretében mondott beszédében megköszönte ellenfelének az amerikai nemzet érdekében tett szolgálatait, holott korábban e-mail botránya miatt még börtönnel fenyegette Clintont. Ettől függetlenül ma még nehezen megjósolható, hogy mi várható Trump mandátuma idején, elnökségének kimenetele maga a merő bizonytalanság. Ezért is szorítkoztak egyelőre a száraz gratulációra Európa vezető politikusai is, akik maguk sem tudják, mire számítsanak az ingatlanmágnásból politikussá lett amerikai elnöktől, miként viszonyul a tengerentúli szuperhatalom a jövőben a kontinenshez vagy éppen Oroszországhoz.
Egy azonban biztos: Trump pajzsra emelése világos és egyértelmű üzenet a politikai elitnek a világ minden táján, miszerint az emberek megcsömörlöttek az üres politikai szólamoktól, és konkrét válaszokat várnak mindennapi problémáikra. Ennek felelőssége alól nem bújhatnak ki az Európai Unió vezetői sem, és fontos tanulság mindez a közelgő parlamenti megmérettetés idején választói felhatalmazásért kampányoló romániai politikusok számára is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!